Ti barátkoznátok egy olyan emberrel, aki folyton csak a saját gondjairól és életéről mesél, és sosem kezdeményezi egy beszélgetés során azt, hogy esetleg rólad is legyen szó? Nektek van ilyen ismerősötök? Hogyan kezelitek?

Nem lehet, hogy nem hagyod? Mármint, én is ismerek olyan személyt aki ha róla kérdezek nem valami közlékeny. Csak pár szavas válaszokat ad, amikkel nem lehet mit kezdeni.

De, a kérdésedre válaszolva én barátkoznék. Viszont mértékkel. Illetve megpróbálnék én is mesélnj neki. Egy idő után majd kiderül hogy mennyire működőképes a dolog.

Ha alapból így mutatkozik be, nem barátkoznék vele egyáltalán. Ha ilyenné válik egy barátom, akkor egy ideig meghallgatom, de eljöhet az a pont, amikor már csak fáraszt és nem tudok segíteni. Akkor jegelem kicsit a barátságot. Ez azt jelenti, hogy ha komoly helyzet van, akkor számíthat rám, de nem vagyok vevő arra, hogy folyamatosan szipkázza az életerőmet. Ha túljut a krízisen, még az is lehet, hogy visszatér, volt már ilyen.

De összefoglalva: inkább elkerülöm az ilyen helyzeteket, mert sehova nem vezetnek.

Mi van akkor, ha ő NEM azért nem "kezdeményezi egy beszélgetés során azt, hogy esetleg rólad is legyen szó", mert nem akarná, hanem azért, mert fél, vagy

mert nem tanulta meg, hogy hogyan is kell azt normálisan megtenni?