Mi lehet ez az érzés?

Elballagtam. Az új osztályomban, szinte senkit nem ismertem, aminek örültem is. Van egy srác, akinek nagyon-nagyon szép barna szeme van. Szinte állandóan mosolyog, és imádom azt a mosolygós arcát nézegetni. Sokszor, ha látom őt, ad egy kis lendületet, hogy társalogni kezdjek (ami tök fura, mert eddig állandóan csöndben meghúztam magam) Néha amikor bambulok az ajtó irányába, ő meg belép a terembe, hirtelen kalapálni kezd a szívem aztán lassan lecsillapodik. Ugyan ez van, ha akaratlanul is, megnézem a facebook profilját, hogy a képeit nézegessem. Amikor véletlen összetalálkozik a tekintetünk, én zavartan elkapom a sajátomat, mert félek hogy valami flegmát gondol magában "Ez meg mi a fenét bámul?"

Egyszerűen nem tudom elhessegetni őt a fejemből. Nem egyszer azon kaptam magam hogy róla fantáziálok, aztán meg dühösen magamra szólok hogy "Nem is ismerem, mi a francért tulajdonítok hozzá kellemes tulajdonságokat?!"

Nem merek beszélgetni vele, egyrészt mert ronda pattanásos arcom van, másrészt félek, hogy olyat mondok, amivel beégetem magam előtte. Amikor nincs az osztályban, minden szürkébbnek tűnik, én meg már csak azért is jobb kedvűbb vagyok, ha a közelemben van.

Rohadtul idegesít, hogy nem tudom kiverni őt a fejemből, állandóan csak az a nyomorék rózsaszín felhő próbál rám szállni. Mitől van ez??? Hogyan szabadulhatnék meg ettől? Valaki segítsen!