Ha visszamehetnétek az időben egy ideális helyre, vagy állapotba hova, mikor mennétek vissza, hogy hozzátegyetek, vagy újraéljétek másképp? Akár gyerekkorotokba mai fejjel.

Egészen pontosan 2012 október 30

Na erra a napra szivesen visszamennék

A fogszabályzásom előtti időszakba mennék vissza és lebeszélném a szüleimet az egész maceráról.

Félrekezeltek, igazából nem is lett volna szükség rá, a szüleim sajnos azt gondolták, hogy jót tesznek azzal, hogy elvittek, nem értettek hozzá, a kezelés során tönkretették a fogzománcomat, még most, nagyjából 20 év után is foltozgatják az akkori elcseszett kezelés eredményét, de soha nem lesz már olyan, mint előtte volt. Több, mint 10 évemet a fogszabályzást követően fogfájással éltem le.

2002 és 2005 két legkirályabb év volt.:)

Az egész világ teljesen másnak tűnt a hangulat minden. Optimista voltam és sokszor optimistaként is tekintettem a világra, de még a 2000-es évek elején is sokkal bizakodóbb voltam a jövőt illetően.

Ha nem is mindenkiben, de legalább egy két emberben meglehetett bízni, lehetett rájuk számítani, ma meg inkább nem is merek már senkiben sem megbízni jó formán. Jó lenne ezen változtatni, de a napokban is gondolkoztam rajta, hogy mit csesztem el és mit kéne kijavítani. Szóval kár, hogy elmúlt az a két év.

24/F

2007-2010

Ekkor kerültem egy jó baráti körbe, volt hogy suliba sem mentem mert reggel értem haza előző nap délutántól, bár bizonytalan volt a jövőm akkor is, így nem idegesítettem magam a tanulmányok miatt, csak hagytam hogy vigyen a sors, bíztam abban hogy jót szán nekem az élet, annak ellenére is hogy sokat csavarogtam pedig volt családom, mégis a környezet amiben felnőttem az dominált jobban.

Akkoriban próbáltam ki a füvet, amiért mai napig hálás vagyok, mert nem nagyon hívtak el senkit sem, de bennem megbíztak.

2010-be.

Különleges kapcsolatom alakult ki egy sráccal. Martuk egymást, de nem tudtunk egymás nélkül meglenni. Sajnálom, hogy elrontottam. Szinte megfolytottam a szeretetemmel. 7 éve történt, de még mindig összeszorul a gyomrom a nevétől.

2007 - sohasem költöznék el apámmal a mostohaanyámékhoz.

5 lelki terrorban leélt év következett, napi szinten megalázás, semmibe vevés, és ellehetetlenítés (költözni nem tudtam, mert az összes pénzemet elvették)

Apám azóta is szarik a fejemre kb. (meg a testvéréére és mindenkiére, aki anno megmondta neki, hogy idióta és el fog veszíteni), de a nőnek ugrik egy szavára.

Anorexiás lettem azalatt, bulimiás (azóta is sokszor hánytatom magam, ha feszült vagyok), és évekig jártam pszichológushoz, hogy rendbe hozzon úgyahogy.

Most már jóra fordult az életem, van egy remek társam és jó messzire költöztem otthonról, csak már munkát kéne kapnom, mert hiába próbálkozok, eddig nem hívtak vissza.