A igazi művészek miért depressziósak mind?

Mert ez ad igazán ihletet.

Ha jól érzi magát az ember, akkor élvezi az életet, nem biztos, hogy tud alkotni.

Ha valami bántja, akkor ki tudja fejezni a művészet által.

Igazából, ha belegondolok, nem is ismerek igazán vidám verseket. Mind kicsit mélabúsak.

Ezek szerint számodra az az igazi művész, aki depressziós? :)

Számomra nem. Tapasztalatom okán.

Bipoláris zavar. A legtöbbüknek, akikről beszélsz, bipoláris zavaruk van/volt. Ez nem igaz minden művészre - ahogy nem csak a depressziós művészek "igazi" művészek -, de a legtöbbjük érintett benne.

Rohadt egy betegség, de talán az egyetlen jó benne az, hogy a delikvens baromi fogékony minden művészeti ágra.

Nekem is az van, 3 hangszeren játszom és festek is. Állítólag jól, bár én az alap személyiségem miatt nem viszem túlzásba :) Azt kell mondjam, hogy nem is kell. Amikor dobolni tanultam, hetente egyszer jártam órára, azon kívül SOHA nem is voltam dobszerkó közelében. Talán a harmadik héten voltam ott, amikor bejött a helyettes tanár, meghallgatott és megkérdezte, hogy fél éve járok, ugye? :D

Szóval ja, ilyen előnnyel nem csoda, ha sok bipoláris kerül a reflektorfénybe :)

#5 A gyönyörűség szubjektív, tehát nem tudom, hogy miről is beszélünk. Mutasd meg a depresszív rajzaidat egy életvidám embernek, szerinted ő mit gondolna róla?

Valóban vannak kedélyesebb művészek is, egyik ismerősöm bevallása szerint csak az ilyenekhez vonzódik és elutasítja a borúlátó költőket, írókat.

Szerintem sok művész ehhez az általánosításhoz is alkalmazkodik, akiknek bele van táplálva a fejükbe ez, hogy a jó alkotás drámai, végzetes kell legyen, akkor szándékosan erre törekszenek. Erről eszembe jut a “Stranger than Fiction” film, ami épp erről szól: egy “irodalmi szakértő” szerint halállal kell végződjön minden nagy írás, de az író nem ért egyet vele, így átírja a mű végét egy pozitívabb befejezésre.

Másik szempont, hogy egy jó műhöz minimum izgalom kell, amit a pozitív-negatív történések váltakozása nyújt, mondhatni a “fény és a sötét egyensúlya”. Tehát én sem értékelnék egy teljesen pozitív, cukormázban úszó művet, kell bele szomorúság is ellenpontozásképp, de a boldogság érzete is fel kell villanjon benne.

"...kell bele szomorúság is ellenpontozásképp, de a boldogság érzete is fel kell villanjon benne."

"Utazás az éjszaka mélyére", "Hideg pokol", "Maldoror dalai", "Közöny"....

Tényleg, most ahogy mondod...