Nem számít kegyeletsértésnek amikor a régészek kiássák a sírokból a korábban élt embereket és múzeumokban állítják ki a csontjaikat, megőrzött testüket?

Az egyetemi tanáraim mindig azt mondták nekünk, hogy a régészeti leleteknek a földben van a legjobb helyük és nem kellene piszkálni őket, ha nem muszáj. A régészek munkájuk során általában tartják is magukat ehhez a szabályhoz, ha más nem akkor az állam tesz róla, hogy ne legyen pénz 'felesleges' ásatásokra. Az országban a régészeti feltárások döntő többsége a mentő ásatás kategóriájába esik, szóval a feltáráson kívül a másik opciónk ezekben az esetekben az, hogy hagyjuk, hogy a munkagépek pusztítsák el a leleteket, illetve maradványokat. Könnyű mondani, hogy kerüljük el a lelőhelyeket, de pl a Magyarország tele van velük, lényegében lehetetlen lenne új autópályát építeni úgy, hogy elkerüljünk minden temetőt. A kutatási céllal történő ásatások már etikailag kissé jobban megkérdőjelezhetőbbek, de belegondolva, mitől rossz, ha feltárják a sírodat? A sír már régen elveszett, az utolsó ember, aki meglátogatta több száz vagy ezer éve szintén halott, senki sem emlékszik már rájuk többé. A testük lebomlott, akárcsak a koporsó (ha volt), illetve a mellékletek egy része is. Nem értem, hogy mitől rossz dolog, ha kiásunk egy részben elpusztult sírt, majd megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, hogy tartósítsuk és megőrizzük mindazt, ami megmaradt belőle.

Vagy konkrétan a kiállítással van a probléma? Szerintem az már teljesen szubjektív, hogy valakinek belefér-e. Szerintem igen, engem se zavarna, ha velem is ez történne a jövőben.