Mit tegyek, ha elvesztettem az egyetlen személyt, aki igazán fontos nekem, és nélküle hiába próbálok boldog lenni, nem megy?

Gyászold meg. Járd végig a gyász szakaszait. Lépj túl rajta - erre is vannak technikák.

Amikor már el tudod majd engedni teljesen, akkor csak a jó emlékek maradnak. És akkor másban is azt a személyt fogod észrevenni, aki előtted van és nem az előző árnyékát.

Velem is hasonló a helyzet.

Megismertem itt valakit, de vége lett, és nagyon hiányzott. Még mindig, ha rágondolok, hogy ő volt az egyetlen, aki képes volt órákat figyelni rám naponta, és írni nekem, ha nem is értettünk mindig egyet, hát szörnyű belegondolni, hogy így elcsesztem a dolgot.

Viszont minden, ami ma eszembe jut róla, az már nem ő. Az egy idealizált kép róla, hogy milyen lehetett volna tökéletesen. És nem ő hiányzik, hanem az, hogy írjon, és ahogy írt. Mert szokássá vált.

Nehéz megnyílni új embereknek, és nem is muszáj, de ha nem nyílsz meg, akkor egyedül maradsz. Ne legyél naív, de ne zárd magad burokba sem.

És ha másokhoz akarod méregetni, akkor is gondolj rá, hogy a hibáival együtt láttad őt? Vagy csak az idealizált képét méregeted mások hibáihoz. Mert az úgy nem fair magaddal szemben.

Hidd el, az idő megszépíti az emlékeket, és beforrasztja a sebeket. Bár a nyoma az ott marad örökké.

Mióta vagy boldogtalan?