Milyen az életetek?

Középút. Ahogy a zen buddhizmus mondja. Amikor a sem nem az aszkézisről és sem pedig nem a hedonizmusról van szó. Az aszkézis és a hedonizmus az út két széle. Középen célszerű maradni.

Igyekszem nem jóban és nem rosszban gondolkodni, tehát próbálom a dualitást kihagyni a szemlélődésemből, hogy tisztán lássak.

A munka, mint olyan, elvileg egy eszköz, mondhatni szerszám, hogy általa megszerezzük az anyagiakat.

Lelkileg nekem pl az jó, hogy nem vagyok lekötelezve munkahelyen, hanem szabadúszó vagyok, magánzó.

De pl az anyagi bevételeimmel nem vagyok most elégedett.

Viszont a munkahely sem út, mert olyan sok plusz energiát időt és költséget jelentene, hogy annyival meg nem lennék előrébb anyagilag.

De a meló nálam tényleg csak bevételszerző eszköz, nem személyiségjegy.

Minden élőlény javára lenni, beleértve magamat, az küldetés. Ezt önkéntességgel teszem. De nem munkaviszonyképpen és nem is pénzért.

Szerelem? Kiépítettem az önvalóm autonóm mivoltát.

Voltam szerelmes. Durrantam pofára. Éltem párkapcsolatban. El lettem hagyva. 5 éve szingli, ezalatt kb 10 kapcsolatpróbálkozás. Az illető hölgyek sajnos nem tudták meghaladni a drámákat, játszmákat, indirekt játékokat és érzelmi zsarolásra hajlásokat, így el lettek küldözgetve.

Igyekszem a szabadságomat és az autonóm önvalómat megélni.

Lehetne jobb.

Nem.

Nem.

Nem.