Új hely, új élet, minden új lesz, de ha rágondolok görcsbe rándul a gyomrom. Hogy tudnék túllépni a félelmeken?
Másik országba költözök, én akartam, én döntöttem így. Megismertem a páromat, és vele szeretnék élni, vele szeretnék lenni. Én döntöttem úgy, hogy ott hagyom a munkahelyem, a szüleim és elindulok.
Munkahelyem is lett, igaz, egyelőre bentlakásos, így összeköltözni nem tudunk.
Mégis....rettegek. Indokolatlanul kap el a sírás minden hülyeségen. Várom, hogy indulhassak, de közben félek, hogy megállom-a a helyem, meglesznek-e velem elégedve, menni fog-e az idegen nyelv. Az interjún azt mondták, hogy megfelelő a nyelvtudás, de a gondolat, hogy nem az anyanyelvemen kell megszólalnom megijeszt. Megijeszt, hogy egyedül leszek, nem lesz senkim, csak skypeon és telefonon.
Hogy tudnék ezeken túllépni? Próbáltam itthon beszélni erről, de azt mondták, hogy akkor ne menjek. Nem arról van szó, hogy nem akarok, és szerintem normális érzés az, hogy a várakozás izgalma mellett félek is az egésztől.
Kérlek segítsetek.
válasza:
válasza:Mindenféleképp menj, legalább próbáld meg, és nézd meg, hogy milyen külföldön élni. Senki nem kötelez arra, hogy örök életed végégig kint is maradj, bármikor hazajöhetsz, ha úgy tartod jónak, vagy egyszerűen csak honvágyad van.
Nézd a pozitív oldalát: tapasztalatot szerzel, új kultúrát, embereket ismerhetsz meg, ez egyfajta kihívás is számodra.
Az elején nehéz lesz, idegen lesz minden, úgy érzed majd, hogy nem megy a beilleszkedés, már csak a nyelv miatt is. Garantáltan legalább egyszer biztos elfogod magad sírni, de ne add azonnal fel. Ráadásul nem egyedül leszel kint, kint lesz veled a párod. Aztán szépen lassan gördülékenyen fog menni, itt csak is a megszokás a kérdés, ebben a helyzetben. Aztán később ez jókora önbizalmat is fog adni, ebben biztos lehetsz.
Egyébként én 20 évesen ugyan ilyen helyzetben voltam. Én egy szomszédos országba költöztem munka miatt, viszont egyedül éltem egy pár évig. A nyelvet meg alapszinten beszéltem. Igaz, nagyon hiányzott Magyarország, a magyar nyelv, a magyar emberek. Honvágyam volt nagyon. Még most is az van, mivel kint élek még mindig, de egyszer biztos, hogy haza fogok menni.
válasza:A szüleid és a barátok akkor is ott vannak, ha fizikailag távol vagytok.
Nincs min parázni ennyire, legrosszabb eset az, hogy hazamész, és tárt karokkal vár a családod.
Egy pár hét, és az idegen nyelven fogsz álmodni, pár év és gondolkodni és fejben számolni is. :)
Ha ott leszel élesben, sokkal jobb lesz. Rájössz, hogy feleslegesen paráztál előre.
Két éve én is a külföldi (már) férjemmel költöztem Spanyolországba. Otthagytam mindent miatta, viszont bennem sose merült fel semmilyen kétség, egy percig se éreztem a bizonytalanságot, pánikot, semmit, csak izgalmat és várakozást. Pedig a tök ismeretlenbe jöttem én is.
Én nem azt mondom, hogy ha így érzel, akkor ne vágj bele, inkább azt, hogy vizsgált meg alaposan az érzéseidet, miért is vannak benned ilyen negatív érzések. Ha kell, akár szakértő bevonásával is, nem szégyen segítséget kérni nagy változások előtt.
Nekem anno a nyelvtudasom se volt kielégítő, az első pár hónapban a férjem tolmácsolt nekem 80%ban. De kb 3-4 hónap után már spanyolul álmodok, gondolkodok, természetesnek érzem, mintha a második anyanyelvem lenne. nem félek megszólalni és örülök, ha kijavítják a hibáimat, mert így tanulok.
A fontos, hogy ne zárkózz be, sokakat ismerek itt, akik egyszerűen nem tudnak ellazulni, itthon érezni magukat, nem próbálnak beilleszkedni, magyarok közelségét keresik, "sírnak" Mo. után, holott nem kényszerből jöttek ki...
Tehát...önvizsgálat, önbizalom, nyitottság. És minden oké lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!