Mi volt a legmélyebb pont az életetekben, a legrosszabb, ami eddig történt veletek?

Jabocs: az első szerelmem nem halt meg, csak elhagyott.

Így jár az, aki beleszerkeszt a szövegbe :D

Gyerekkoromban hajléktalanok voltunk, egy raktárban laktunk mikor elsős voltam és egy tanítónénihez mentünk át tesóimmal fürdeni heti kétszer. Ezután másodikban egy olyan osztályba kerültem, ahol mindenki gazdag volt és 7 évig kínoztak, vagyis csak 6, utolsó évre lettek barátaim. A tanárok is bántottak, főleg az alsós osztályfőnököm.

Ezután kicsit jobb lett a helyzet, a gimi viszonylag jó volt, főleg a második fele. Aztán felvettek egyetemre, miután elvégeztem még tovább tanultam, de a második nagyon szenvedős. Aztán mikor kezdtem belejönni, meghalt a testvérem, 2 hónappal később kiderült, hogy anyukám rákos és 4 hónap múlva meghalt ő is. Ekkor padlóra kerültem és kb, 1,5 évvel emeghosszabbodtak a tanulmányaim. Most államvizsgázok és minden nap bőgve tanulok, mert már rosszul vagyok az egész életemtől és 29 évesen sehol se tartok és senkim nincsen.

1. 29 évesen volt egy nagyon súlyos depressziós időszakom, amiben volt egy öngyilkossági kìsérletem is. Ezt az előtte lévő 2-3 évben bekövetkezett sorozatos halálesetek váltották ki, amik a családban és a rokonságban következtek be. Több, hozzám nagyon közel álló embert vesztettem el viszonylag rövid idő alatt, köztük apumat és a nagymamámat illetve a sógoromat.

2. 34 évesen hasnyálmirigy-gyulladással kerültem kórházba, hetekig élet-halál között voltam, de meggyógyultam.

Mindkét esetben mellettem állt anyum és az egyik nővérem, nélkülük lehet, hogy már nem élnék. Hálás vagyok nekik ezért nagyon.

17/F

Az,hogy minden összejött,és senki nem ért meg,és mindenki rinyálásnak könyveli el,amit mondok,ha esetleg vki megkerdezi hogy mi a bajod...egyszerüen készen vagyok lelkileg,és már rég megtanultam értékelni bizonyos dolgok fontosságát. Nekem nem kell se Ferrari,se a legdrágább kocsi ami van a világon..én csak boldog akarok lenni. De mivel minden egyszerre összejött,és nincs senkim sem,senki aki megértene,senki aki segitene,bár én elég önzetlen vagyok,és szívesen segítettem már másoknak,sose kaptam vissza az élettől amit beletettem...sose szerettek igazan. Bár ilyen fiatalon,de kezdem feladni,mert folytatni nincs igazán értelme...nagyon sokmindenen lehet változtatni elhiszem,de nagyon sokmindenen nem. A kérdésre bővebb választ adva: Semmit nem kapok meg,ami boldogitana,és nem is kaptam meg semmit ami boldoggá tenne,bármit is csináltam...egyszerüen ez a leépülés,és minden lelki energiám elvesztése...