Mit tegyek, ti mit tennétek? 😥

Olyan reménytelennek érzem az egészet. 3 évvel ezelőtt megismertem egy lányt, jól alakult minden. Csak neten ismerük egymást, de nagyon hasonlítottunk és megkedveltük egymást. Terveztük a találkozást, mert mindketten úgy éreztük mindketten hogy megtaláltuk a lelkitársunkat és a szerelmünket... Én mondtam neki, hogy félek tőle, mert szerintem nem fogok bejönni neki, ha meglát élőben, aztán valahogy mégis találkoztunk. Minden remekül ment, azt mondta nagyon jól érezte magát, bár mindketten elismertük, hogy kicsit keveset beszéltünk. Én éreztem, hogy szeretet... Nagyon fontos voltam neki. Azóta még találkozunk elég sokszor, az utolsó találkozón úgy váltunk el, hogy szeret és megcsókolt... Többet nem is láttam, azt mondta rá pár hónapra hogy már nem szeret. Letiltott, aztán addig addig könyörgtem neki telefonon, hogy feloldott. Nem értettem, hogy miért veszítem el az egyetlen embert, akit a legjobban szerettem és aki valaha is szeretett. Sosem vágytam senkire, nem kellett se barát se senki, csak ő... 3 éve hogy megismertem, 1 évet jártunk, de nem találkoztunk eleget, hogy úgy tekintsünk egymásra mint egy ismerősre. Szerintem mindketten idegeneknek éreztük magunkat mikor élőben láttuk egymást, mert nem láttuk egymást elégszer... De az a kapcsolat, ami kettőnk között kialakult sokkal több... Volt hogy 3 óráig beszéltünk telefonon... Ma is beszélünk írásban, de semmi sem olyan mint régen. Nagyon szűk szavú, látom hogy elérhető de nagyon sokat kell várnom hogy válaszoljon. Tudom hogy beszél valakivel, de azt mondja én fontosabb vagyok mint az a valaki. Tudom hogy nincs senkije, annyira ismerem már. Bár, annyit változott, félek hogy azt sem tudom hogy kicsoda valójában...