Ezt valahogyan be lehetne még pótolni?

Szóval tegnap összejöttem egy lánnyal, és elkezdte mesélni, hogy ő miket csinált 13-14-15-16 éves korában, hogy főleg nyáron miket csinált a barátaival, egész este együtt voltak, volt ilyen fiatalon barátja is stb. Én meg ezen kiakadtam (magamban), hogy ennyi idősen már több fiún is túlvan, aztán rájöttem, hogy velem van a baj, hogy nem csinálok semmit. Én meg 16 majdnem 17 évesen még a nyaram több mint felét otthon töltöm. Neki annyi ilyen emléke volt, és jó volt hallgatni. Azon gondolkodom, hogy késő van-e már ezeket bepótolni? Apukám is mindig meséli a gyerekkori történeteit, hogy milyen jó élményei voltak, és csak arra kell gondolnom, hogy én soha nem csinálok semmit és lusta vagyok. Mielőtt félreértitek, nagykn sok barátom van, és most már elkezdtem élni, de ezek a 14 évesen nyáron egész nap a barátaimmal vagyok, ez kimaradt. Főleg a családom miatt volt ez, hogy nem nagyon engedett el anyukám semerre, korán haza kellett mennem ilyenek. Mi a véleményetek erről?