Csak egy dolgot mondjatok hogy miért éljek?!

Alapból elítélem az öngyilkosságot.

Ugyanakkor megértem, ha valaki úgy érzi, csak ez maradt.

Amikor valaki úgy érzi minden erőfeszítése ellenére belebukott valami olyan nagyba, amiben hitt, amire rátette az egész életét. Mint mikor befektet valaki egy biztos megélhetés reményében, dolgozik, és bízik az üzletfeleiben, de vegül elveszik az otthonát, és a családja teljes jövője megsemmisül egy pillanat alatt, egyetlen rossz döntés miatt, ami mögött semmilyen rossz szándék nem volt. Ezekből is ki lehet jönni, ilyenkor is elítélem, de meg tudom érteni.

Te viszont nem buktál bele semmibe, azok buktak bele akiknek téged fel kellett volna nevelniük. Ez a különbség. Számodra nem lenne sem kiút, sem megbánás, sem elégtétel.

Úgyhogy ha egyetlen okot kellene mondanom az az lenne, hogy még nem tettél semmilyen égbekiáltó baromságot, ami kihatna az elkövetkezendő évtizedeidre. Ém azt mondom, minimum ennyi elvárható lenne, ha valakinek megfordul a fejében, hogy nem bírja itt tovább.

Ne hagyd magad ennyire demotiválni! Próbálj meg erösnek látszani és akkor kevesebbet vagy egyáltalán nem tudnak téged bántani!

Kérlek ne tedd ezt! Megérdemlesz 1 szebb jövöt!

Adj esélyt magadnak!

Nyilván a pillanatnyi érzéseid szerint csak szomorúságot látod magad körül, de ha megpróbálnád "távolabbról" nézni a dolgaid megláthatnad, h ha akarod van jövőd.

Pl. Nem vagy halálos/súlyos beteg akinek a hátralévő ideje biztos, hogy csak szenvedést tartogat. A környezetedet ami most rossz, idővel el fogod hagyni.(új suli, elköltözés szülőktől) A mostani gondjaid ha belegondolsz 5-10 év múlva nem fognak számítani, semmi olyan nincs ami egy életre megbélyegezne. (Hacsak te nem hagyod)Innentől kezdve butaság lenne megölni magad.