Miért jó sok színésznek meleg szerepet játszani?

„Miért nem oldják meg alapból meleg színészekkel?”

Lehet, hogy a a rendezőnek fontosabb, mennyire színész, használható karakter, alkalmas csapattag, mint az, hogy mennyire meleg. A sajtó érzékenyítési divatja alapján tűnhet úgy, mintha a homoszexuálisok tömege már egymást lökdösné le a vászonról, de valójában sokkal szűkebb a merítés. Éppen elég probléma a szerepnek megfelelő színészt megtalálni, fölösleges még oda nem tartozó kérdésekkel is bonyolítani.

Amúgy tök érdekes volna, ha a filmekben csupa olyan színész szerepelne, aki maga is idegbeteg, sunyi alakoskodó, ön- és egyéb gyilkos, gyermeke elvesztésébe belerokkant anya, naiv fruska, mulatós parasztlegény, briliáns matematikus, lotyó és császár -- aki meg csak úgy simán VAN, az mehetne statisztának, vagy játszhatna színészekről szóló filmekben.

Mert nem az az elsődlege scél, hogy a színész a saját személyiségéhez mindenben illeszkedő szerepet kapjon.

A színészi pályának pont az a lényege, hogy kaosz egy szerepet, és azt minél hitelesebben el kell játszani. Egy jó színésznek nem okozhat gondot, hogy a személyiségétől eltérő szerepet eljátsszon. Sőt, egy komolyabb színésznél ez alapvető elvárás. Nem tudom, a Dallas mennyire rémlik? Larry Hagman (Jockey) a való életben bár kissé léha életet élő, de jámbor, kedves, jóindulatú ember. A Dallasban pedig ő a főgonosz. Mégis remekül alakította. Mert ez a munkája, ettől színész a színész.

Tegyük hozzá, hogy a szereplőválogatáskor sokkal fontosabb, hogy küllemre, megjelenésre mennyire passzol a szerephez, hiszen ez nem változtatható dolog. A stílus, a személyiség eljátszható, de a megjelenés cska korlátozott mértékben.