Igaz-e az a mondás, hogy amit adsz másoknak, azt kapod vissza?

Valamennyire igaz, de - mint oly sokszor hangoztatott alapigazságok esetén - ez nem így van.

Semmi nem fekete-fehér.

Évekig segítettem önzetlenül, bármiféle viszonzás várása nélkül, volt hogy éjszakáim mentek rá, hogy másnak segítsek.

Nekem egyszer, egyetlenegyszer kellett volna valami nagyon fontos lett volna, aki azelőtt segített, durván elutasított.

Sokszor, sokféleképp megéltem hasonlót az életben.

Nem.

Ez egy vigasz-szoveg azoknak akik remelik, hogy egyszer majd visszakapjak a jot amit adtak...vagy ettol remelik azt, hogy megbunhodik az aki banrotta oket. Mert mindig ra lehet fogni, hogy majd egyszer....

En akarhova nezek, sehol nem latom ezt. Vannak a joszandeku emberek akik segitenek, de naivsaguk miatt ki vannak hasznalva....es vannak a tisztessegtelen emberek akik ugy ervenyesulnek, hogy a joszandekuakat kihasznaljak. En nem latom, hogy mukodne a karma, pedig nem vagyok fiatal, es sok eletet neztem mar vegig amik mar veget ertek. Es nem, sem a jok sem a rosszak nem kaptak vissza semmit.

Nálam félig igaz.

Mindenki azt kapja tőlem, amit ő adott nekem.

Ha valaki normális velem, segit nekem, akkor én is segitek.

Ha valaki árt nekem, akkor oda ütök ahol a legjobban fáj. És akkor, amikor a legjobban fáj. (nem fizikailag.)

Nem. Az élet sokkal bonyolultabb ennél.

Emellett a világunk alap logikája is egymásból való táplálkozáson alapul, ami a másik fél halálát jelenti. Emellett számomra elképzelhetetlen hogy valami felsőbb erő viszont azt nézze hogy kinek milyen apróságot segítettél vagy tettél keresztbe. Hívhatjuk ezt a hatalmat karmának, istennek vagy bárminek, nem tudom elképzelni hogy egy kegyetlen világot teremtsen majd az aprósáfok miatt itéljen meg.

Ezzel szemben a dolgok kihatnak egymásra. Egyfajta pillangóhatás képpen. Nem tudhatod hogy akivel ma bunkó vagy 10 év múlva nem-e lesz a felettesed vagy az orvosod. Aki sokat kötekedik csak idő kérdése míg emberére akad. Aki szemétkedik arról úgy fognak beszélnj az emberek. És jó dolgokkal is ugyan így. Ha valaki kedves, de nem engedi hogy kihasználják (fontos különbség!) akkor neki jobb kapcsolatai lesznek. Lehet hogy azt az apróságot nem szerezné meg amit a bunko kollega, de hosszú távon neki a kapcsolati befektetés kifizetődik. Akkor is ha nem ezért csinálta.

Persze nem szabad nyalni és meghunyászkodni. Amellett hogy gusztustalan, ezeket az embereket csak el szokták taposni. Ha tudod hogy kihasználnak akkor nem kell kedvesnek maradni.

Amit eddig láttam a világból, az azt igazolja, hogy nem. Ismertem idős embereket, akikről tudtam, hogy kitették a szívüket a családjuknak, mégis jóformán egyedül haltak meg. Másoknak meg, akik folyton zsörtölődtek, és a körülöttük lévőktől követeltek ki mindent maguknak voltak szeretteik, akik elnézték a hülyeségeiket.

Szerintem ez az adok-kapok nem csak azon múlik, hogy mennyit adsz, hanem mennyit kérsz vissza. Vannak angyalian jó emberek, akik sajnos naivak, és csak adnak, adnak, adnak, amit mások kihasználnak. Sőt. Ha valaki sosem kér vissza, és sosem kér másoktól a lehető legkevesebb támogatást sem (most közelebbi ismerősökről beszélek, nem arról, hogy idegenektől kuncsorog) akkor még a normális emberek sem adnak vissza nekik, nem csak a gerinctelenek.

Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban kérni is tudni kell, de adni is, mert egyébként jó eséllyel hoppon maradsz.

Ha rossz dolgot adok valakinek , akkor az tuti visszajön felém is negatívban.

Viszont ha pozitívat adok, akkor 100%, hogy negatívban csapódik vissza, mert sokan ettől azt érzik, hogy akkor ki lehet használni a másikat a jósága, a jóindulata végett. Szóval ezért gáz ez a dolog.