Más is érzi úgy, hogy minden mozdulatába, megszólalásába belekötnek?

Főleg családon belül érzem ezt. Nem panaszkodni szeretnék, csak érdekel, hogy másnál létezik-e ez a jelenség.

Már felnőtt vagyok, távol élek pl anyámtól, de ha hazahívnak egy-egy napra, akkor az első dolog:

"Jaj, de meghíztál"

Holott ugyanolyan vagyok. Majd amikor ez azért rosszul esik, hogy percekig képesek ezen lovagolni, nem kérek ételt. Mire: "Most akkor dobjam ki? Nem eszel? De direkt neked csináltam * opcionális sütemény, édesség, rántott hús, szalonna bármi*...

Majd aztán megjegyzik, hogy "milyen slampos vagy". Mert ha hazamegyek vonattal (nincs kocsim), cuccokkal megpakolva, akkor nem öltözök ki. Hanem pl farmer, pulcsi van rajtam, nem pedig blézer, és összekötve van a hajam, nem pedig becsavarva. És visszakérdezek, hogy ezt miből gondolod? Látsz engem naponta, hogy mi van rajtam, vagy csak akkor látsz, amikor a retkes vonaton jövök haza?

De olyan is volt már, hogy egy munkához matematikai feladatlapot kellett kitölteni. Nekem sajnos nem megy a matek. Nem is olyan munkára jelentkeztem. De amúgy tényleg nem volt nehéz (gondolom), de több - mindenféle - számolást kellett csinálni 1-2 percen belül. Nem végeztem vele, mert nem vagyok olyan gyors... Erre máris jön a lecs*szés, hogy: "de csak számolni kell, miért rontod el?"

Arról nem esik szó, hogy amikor felsőfokú angolt követelnek, és elém raknak bármit, azt megírom vagy beszélek szépen. Az ugye természetes...

Másnál is van így? Vagy ez emberi tulajdonság, hogy a másiknak semmi sem felel meg?