Van olyan személy, akivel most nagyon szívesen beszélnél de nem keresitek egymást? Miért nem? És ti ilyenkor mivel terelitek el a gondolataitokat?

Beszélek mással...

Suliban sajnos már nincs közös óránk, ilyen hülyeségek muatt meg nem írok rá...

1, Volt/van és sajnos lesz ilyen személy még az életemben; 2, Rendszerint nálam van a hiba ilyen tekintetben, mert nem merek közeledni senki felé sem: akár akkor is, ha tudom róla, hogy erre befogadó lenne;

3, Számomra az élet olyan, mint egy tehervonat közlekedése, ami megáll 1-1 állomáson, felpakolnak-, lepakolnak rá, marad rajta alapból is súly, majd tovább áll, és ugyanoda, arra az állomásra nem tér vissza többé.

Igen, van. Elrontottam, hülyén viselkedtem, pedig nagyon szerettem őt, rajongtam érte, mégis eltürelmetlenkedtem és csúnyán megbántottam többször. Ez netes ismerkedés volt. Méghozzá itteni.

Egy idő után megtanulsz együtt élni a fájdalommal, kudarcokkal. Nem gondolok rá minden órában, de minden nap eszembe jut ez a nő. 🙂 Ez van, így jártam. Azt hittem, életem nője lesz.