Nektek milyen hobbitok van amiért lelkesedhettek az életben?

Mostanában túrázás.

Rákaptam a teljesítménytúrákra is, igyekszem folyamatosan növelni a távokat. Nyáron 20 km-el kezdtem, most már különösebb gond nélkül teljesítek 45-50 km távot is, általános 1500 m körüli szintemelkedéssel.

Szerencsém, hogy Budapesten élek, innen a Budai-hegység 1 óra tömegközlekedéssel, hetente több szervezett túrával, de akár csak egy sima kirándulás is belefér munka után is. De szintén 1 óra a Pilis, Gerecse is.

Ami szintén jó benne, hogy 4 évszakos "sport". Lehet menni télen -10 fokban, nyáron 40 fokban, megvan a szépsége a nyári erdőnek, kilátásnak, de ugyanúgy szép a tavaszi, őszi vagy akár a téli táj is. Megvan a hangulata annak is, ha borzalmas az idő, szakad az eső, köd van, este van, vagy akár minden egyszerre.

Az is jó benne, hogy nem verseny, de mégis versenyezhetsz saját magaddal, szintidővel. Célom, hogy 75-100 km túrát is kibírjak. Ehhez a kisebb távokat keményebben nyomom, pont azért, hogy mindig a határt feszegessem. Persze megvan a szépsége annak is, mikor nem siet az ember, csak elindul és megy. Nekem sem mindig az a cél, hogy végig rohanjak az úton, időnként megállok, megpihenek.

Ami szintén jó benne, hogy kikapcsolja az embert, gyakorlatilag elmúlik a feszültség, stressz.

Olvasás, tanulás, és írás. Úgy érzem már függő lettem ezekre, és muszáj valami újat tanulnom mindennap, annyira élvezem.

Ebben az a jó, hogy nem csak élvezetes, de eszméletlenül hasznos is.