Súlyos fogyatékossággal is lehet teljes életet élni?

Attól függ, mi számít súlyos fogyatékosságnak, és mi számít teljes életnek.

Egyáltalán milyen súlyos fogyatékosság? Testi, szellemi, esetleg mindkettő?

Szerintem aki tesz is érte, annak lehet, ugyanúgy, mint az átlag emberek közt is sok van, hogy elfogadja a helyzetét, amilyennek született és befelé fordul, bezárkózik, folyton kesereg, mert nem jó képességű, adottságú.

Sok fogyatékos él teljes életet, sok nem, ez egyéni dolog.

Sok egészséges is nyominak tartja magát x,y dolog miatt, külső miatt, ezért folyton kesereg. Sok fogyatékos pont azért nem akar más lenni, mert nem akar több lenni, amire képes, amit el tudott érni.

még nem vagyok teljes siket de be van ígérve..úgy érzem, hogy nem lesznek korlátaim emiatt, szerintem még kapcsolat szinten sem pedig az már a teljes élet felett van..

25F

Igazából ez a kérdés összetettebb, mint amilyennek látszik.

Végtaghiánnyal vagy tolószékben mondhatni, lehet teljes életet élni, legalábbis én ismerek olyan embereket, akikről elmondható, hogy a hiányosságaik ellenére teljes életet élnek.

Vakon és siketen is nyilván lehetséges, számukra nyilván teljesen más a valóság, máshogy érzékelnek. Ill nyilván az is számít, hogy az adott személy születése óta vak/siket, vagy időközben vállt azzá. Ha igen, milyen körülmények között, mennyi idősen. Idős korban nyilván megint más, mint fiatalon esetleg gyerekként.

A szellemi leépülés megint egy összetett téma.

Mentálisan beteg (skizofrén, bipoláris, disszociatív személyiségzavarral küzd, vagy esetleg súlyos depressziós?)? Kezelhető? Mennyire súlyos?

Vagy pedig szellemileg konkrétan visszamaradott?

Mennyire? Hogyan? Súlyos autista? Down-kóros? Érzékeli a külvilágot, csak nem tud kapcsolatot létesíteni?

Vagy egyáltalán nem érzékel szinte semmit?

Önellátó esetleg részlegesen (tehát tud egyedül enni/inni, öltözni, járni), vagy egyáltalán nem az?

Ez egy nagyon komplex téma egyébként.

A deformáció alatt mit értesz?

Valamilyen betegség?

Esetleg baleset nyomai?

Mennyire súlyos? Milyen területet érint?

Nem. Nálam a felsoroltak java nem súlyos fogyatékosság. Egy-egy végtag hiányával teljes hibátlan élete lehet.

Siketet is ismertem, csinált mindent, túrázott, utazott, sok barátja volt, boldog párkapcsolata.

Ha már így született és a szülők jól kezelik az hatalmas előny, megtanulja kezelni a fogyatékosságát és boldog teljes élete lehet.

Aki teljesen korlátolt és mindenben másokra szorul az már más kérdés, kétlem, hogy igazán boldogok. Én nem tartom teljes életnek azt, hogy a legkisebb dologban is segítségre szorul :( Bár ha fel sem fogja a helyzetét és különbséget sem tud tenni az ő kis világa és egy átlag emberé között akkor talán boldog, de senki nem lát a fejébe.