24 éves vagyok és nem vágyok a barátokra, csajokra, bulikra, pedig sosem volt egyikben sem részem. Normális az hogy én ilyen vagyok?

Normális. Csak mások számára nehezen érthető. (Főleg a korosztálybelieknek, de ne törődj velük!)

Én is ilyen voltam. Hamar felnőttem, családot alapíttam. Nem hiányoztak ezek a dolgok, a gyerekeimmel foglalkoztam. Most sem hiányoznak, pedig eltelt majdnem 30 év.

Nem érdekelnek a felszínes dolgok.

Sokan vagyunk így ezzel.

Ahogy idősebb leszel egyre normálisabb lesz.

És egyre több az ilyen ember.Nincs idő a másikra és nem is érdekel idővel a társaság,mert örülsz ha élsz...

Jópofizós rokonlátogatást is el lehet kerülni..

Felszínesek.

Csak magára számíthat az ember a világban.

A többi kapcsolat mind érdek vagy esetleges,feltételes.

Ha esik a társadalmi státuszod vagy az anyagi helyzeted,egyből a kutya sem fog veled szóba elegyedni.

Az,hogy néha összejársz valakivel és nevetgélsz az nem barátság.

Nagyon kevés az olyan ember,aki a bajban is melletted áll.

Senkinek nem kell a másik nyomora.

Sohasem voltak barátaid? Óvodában, általánosban? Gimiben (v szakmunkásban), a munkahelyen? Soha senki?

Linek mondod el, ha történik veled valami érdekes , jó dolog, vagy éppen nagyon rossz dolog?

Az ember alapvetően társas lény és nagyobb az öröm, ha van kivel megosztanunk - ezért hihető nehezen, hogy nem vágysz barátokra.

A buli az egy másik dolog, ott meg lehet süketülni a hangos zenétől , nem mindenki vágyik rá.