Tudnátok ajánlani jó verseket?

Kányádi Sándor: Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam;

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék –,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból.

*

Király László: Az öreg ló

mától kezdve se ekét

se szekeret

nem húzok

hátamon nem törnek

villanyelet

mától kezdve a szügyemen

ezerjófűtől

begyógyulnak a sebek

mától kezdve egész nap

legelhetek

és nem lesz mától kezdve

semmi

csak heverni az árnyékban

és enni

s ahova most is hoztatok

a folyóhoz jövök

ha szomjazom nagyon -

mért üttök agyon?

*

Pilinszky János: A tenger

A tenger, mondtad haldokolva,

s azóta ez az egy szavad

jelenti számomra a tengert,

s azt is talán, hogy te ki vagy.

S azt is talán, ki vagyok én?

Hullámvölgyek, hullámhegyek.

Agóniád, akár a tenger,

megszabadít és eltemet.

Anya, anya. Hétköznapok.

Halálod hallom s hívlak én.

Irtóztató hétköznapok.

Szegény, szegény, szegény, szegény.

Nekem magyar nyelven ezek a kedvenceim...

Nem kortárs, de talán ilyesmire gondoltál:

Petőfi Sándor: Itt állok a rónaközépen...

Itt állok a rónaközépen,

Mint a szobor, merően.

A pusztát síri csend födé el,

Mint elfödik a halottat szemfödéllel.

Nagymessze tőlem egy ember kaszál;

Mostan megáll,

S köszörüli a kaszát...

Pengése hozzám nem hallatszik át,

Csak azt látom: mint mozg a kéz.

És most idenéz,

Engem bámul, de én szemem sem mozditom...

Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?

[link]

Mióta poetre felregisztráltam ő az abszolút kedvenc.