Tudnátok néhány tanácsot adni?

Üdv!

Kezdeném ott, hogy képes vagyok küzdeni és szeretnék nyerni!

Lassan kezdem elhagyni a szobámat, belépek egy úgynevezett FELNŐTT ÉLETBE!

Mondhatni a seggemen még ott a tojáshéj, most azon dolgozom, hogy megszabaduljak a tojáshéjtól.

17 év alatt olyannyira megviselt az élet, teljesen összetörtem, nagyon nehezen tudok egyenes háttal tovább menni! A legkisebb hiba/kudarc/beszólás miatt képes vagyok, összekuporodva a sarokban sírni!

17 év alatt a családomat láttam elsüllyedni a mélység legmélyebb mélységéig! Az apám elvesztése, végignéztem, ahogy anyám a stressz hatása miatt összetör! A barátaim elvesztése (lehet, hogy nem is voltak igaz barátok), az osztálytársak undorító viselkedése!

Az évek alatt sokat gondolkodtam, arra a döntésre jutottam, hogy én jobb szeretnék lenni mint amit átéltem!

A borzasztó gyerekkor ellenére, szeretnék mosolyogni, örülni-boldog lenni, még akkor is, ha egy hibát vétek-nem szeretnék állandóan a sarokban sírni!

Annyira irigylésre méltó, hogy vannak olyan emberek akik átúsztak az élet hullámain, de mosolyogva-hiába belül megviselték a történtek, de akkor is!

Nekem miért ilyen nehéz?

A napokban jól felmértem magam, testileg gyenge vagyok, sőt nagyonis! Ezért úgy döntöttem, hogy beiratkozok egy aikidó edzésre! - lehet, hogy hülyeség, de szerintem ez egy nagy önbizalom lökést adott nekem! :)

Leírtam a gyengeségeimet most azon vagyok, hogy néhány gyengeségem leküzdjem!

Szerintetek jó irányba fordultam?

Vagy kezdjem az elejétől? Ha igen?! Akkor hogyan? És hol?

Annyira megköszönném, hogyha a rosszindulatú válaszoktól megkímélnétek! :) És bocsánat, de muszájnak éreztem, hogy leírjam:(

Előre köszönöm a válaszokat!