Miért csak a szexre készítenek fel a sulikban, arról miért nincs külön előadás, hogy mit kezdjünk az érzéseinkkel és ha már kapcsolatban vagyunk, hogy tartsuk meg ezt az állapotot anélkül, hogy elszúrnánk?

Az egész iskola nem erre készít fel. Nem az életre tanítanak ott.

Értelmesebb tárgyakat is be lehet vezetni, pl egy kis pszichológia, testbeszéd, hogyan álljunk ki önmagunkért, hogyan küzdjük le a félelmeinket..stb.

Én azt a kemény 2X45 percet még úgy rendes felvilágosításnak se nevezném...

És kb Semmit nem tud meg az ember a miértekről. Pl nézz csak át szexualitás kategóriába, kb minden ötödik kérdés valami nagyon tájékozatlan kérdezőtől származik, aki nem tudja hogy hogy is van ez a fogamzásgátlás, védekezés, nemi betegség terjedés dolog.

Hallani hallotta már nyilván azt hogy HIV, vagy peteérés, vagy azt hogy ondó, csak épp gyakorlatban nem áll össze a fejében ez az egész.

Kedvencem még mindig az hogy "Lehet e terhes a barátnőm, ha a kádban együtt fürödtünk, és kiverte nekem?"...

Sok értelme volt így annak a 2X45 percnek is.

És a kérdésre konkrétabb válasz: Azért nem tanítják ezeket, mert az iskola még mindig az 1900-as évek legelei állapotokat feltételeziu a családon belül.

Régen az embereket nagyon erős közösségi háló védte, és fogta körül. Ez azt jelentette hogy a legszűkebb körű közösségi hálón, magyarul a családon kívül volt még egy közvetlen ismerősi, és egy nagyobb közösségi háló is. ezek normarendszereket adtak.

fontos része volt az egésznek a vallásosság is. A vallást manapság közkedvelt úgy beállítani, mint unatkozó, félig bolond parasztok meséinek gyűjteményét. (hála a Kádár rendszer kultúrarombolásának...).

A valóságban a vallásnak egy közösségi norma rendszer átadása, fenntartása, és ezzel a közösség stabilitásának, olajozott működésének fenntartása volt a feladata. Ha megnézzük az evangéliumokat, kb egy utikalauzt kapunk az élethez. A régi kis közösségeknek pedig volt szellemi vezetése is, ez volt a templom papja.

ezen felül ott volt a népies erkölcsi rendszer, ami egyhangban volt a szentírás általi szövegekkel, de sokkal inkább amolyan konyhanyelvi hasznos tanácsok voltak. Tehát a régi idők fiatalját körbevette több szinten egy olyan közeg, ami odafigyelt a szellemi, érzelmi, erkölcsi fejlődésére is.

100 meg 200 meg ezer éve is voltak félrelépések, innen-onnan becsúszott gyerekek, meg hasonlók. Tehát nem azt mondom hogy "bezzeg régen erkölcsös volt mindenki".

Ez nem igaz. Azonban az igaz hogy volt egy évszázados múltra visszatekintő tapasztalat gyűjtemény, és szokásrendszer, amit az egyik generáció átadhatott a rákövetkezőnek.

Ez az ami ma nincs. A gyerekek tulajdonképpen egyedül nőnek fel.

egyedül ismerkednek meg a testükkel, egyedül ismerkednek meg a szerelemmel, és a szülő semmit nem adnak át nekik ezeket a témákat illetően. Nincs közösség, nincs közösségi normarendszer ami megtartaná a közösség tagjait, innentől kezdve mindenki ott csinál hülyeséget ahol csak lehet.

És ma már az az elvárás, hogy az iskola ne csak matematikát, nyelvtant, és egyéb szaktárgyakat tanítson, de konkrétan vegye át a nevelő feladatot is a szülőktől, akik 3 műszakban mindketten távol vannak a háztól.

Na ez a baj.