Huszonévesek, nektek van jövőképetek (ami nem teljesen fekete)?

Van! Pincerkent dolgozom itt Magyarorszagon, viszont jovore mar Angliaban esetleg Nemetorszagban dolgozom, szinten pincerkent. Parkapcsolatom van, ha minden osszejon vele kiutazom. Egy kisebb kerteshazat szeretnek, parkettaval es modernebb felszerelesekkel, lehetoleg kornyezetbarat fogyasztasuak. Leginkabb Nemetorszag fele hajlok, a szelektiv hulladekgyujtes es betiltott muanyagok miatt. Egy autot is szeretnek, epp most vizsgazom a jogositvanyert es persze leginkabb elektromos autora szeretnek szert tenni, h minel tobbet tehessek a jo eletert. Nagy elvarasaim nincsenek szerintem. Es hogy miert nem itt Magyarorszagon akarom ezt, csak mert ha tenyleg 450ezret keresnek es nem csak paoiron jolenne. De allambacsi a 27% adocal mindenen es meg a SZJA is 15%. Nemcsioalom, h a masodik legszegenyebb orszag lettunk :)

Szoval ennyi lenne szamomra.

20/F

Kérdező, érdekelne, hogy hol tartasz az életben, pl. iskolába jársz-e vagy dolgozol-e, van-e lehetőséged a szakmádban elhelyezkedni és tűrhetően keresni, hol élsz pl. albérlet vagy szülőkkel, mi az ami miatt feketén látod a jövőt?

Szerintem nehéz a mai huszonéveseknek, sokan élnek albérletben és emellett a fizetésből nehéz spórolni. Inkább akkor állnak neki hitellel és szülői segítséggel saját lakást venni, mikor már stabil párkapcsolatuk van és családot terveznek és bedobják a közösbe, ami van. Ráadásul a munka is kizsigereli az embereket, az én ismerőseim többsége nem szereti a munkáját és nagyon elfárad benne fizikailag vagy lelkileg, főleg a lehúzó főnökök meg a negatív és nem segítőkész munkatársak miatt. Ráadásul a huszonévesek még azzal is szembesülnek, hogy az elvárásaikhoz képest nem kapják meg a munkahelytől azt, amire vágynak, pl. fizetésben, elismerésben, előrelépésben. Nem vagyok huszonéves, de vannak huszonéves ismerőseim, ez alapján mondom.

10es az általánosításban megfogalmazott semmit mondó, információ hiányos demagógia nem segít.

Az ingatlan piac és főleg az albérlet piac nagyon gyorsan fel fogja emelni a munkaerő árát is!! Ha nem rabszolgák lennének a magyarok. Akinek meg van a feneke alatt már ingatlan, könnyen beszél sületlenséget, hogy ő most teremtette meg. Mert több, mint valószínű nem 25-30 évesről van szó, akiknek most reménytelenebb a helyzetük.

Jövőkép van rövid és hosszútávú is. A hosszútávú jó, mert segít küzdeni, de nagyon messze van, akkor nehéz odajutni és könnyen romboló hatást is kiválthat, mert "még mindig nem értem el, pedig már ezt-meg-azt megtettem".

A rövidtávú szükséges, hogy a lelkesedés megmaradjon, legyen visszaigazoló és útmutató az életben. Mert negatív és becsmérlő, lenéző tuskóval tele van az élet rögös útja.

A hosszú távú terveket érdemes felbontani. És időnként retrospektív elemzést csinálni. És alkalmazkodni a változáshoz.

Kellenek extra rövid célok is. Akár heti, de napi bontásban, ha nagy a gáz, óránkénti bontásban. (pl egy rákos betegség leküzdésénél már akár fél órás bontásban is). Ha túl nagy a feladat, nem látszik, hogy teljesíthető lenne.

Magyarországon munkaerő és munkahely hiány van egyszerre, miközben a reálbérek csökkennek. Vannak lehetőségek? Mutassd meg!

Hozzánk jöhetsz programozónak. 1 év múlva tovább lépsz másik céghez. Majd a harmadikhoz. És éves szinten 1 milliós lesz csak a bónuszod a váltás miatt.

Szoba Festő állást tudok 3000es nettó órabérben kezdőnek, aki tudja, hogy mire való a spakli, a hígító, a falfix, az alapozó. Ezt a szakma fele nem tudja 20 év munkaviszony után sem.

Villamos mérnök, mikrokontolleres meló 700 000es bruttóért holnap kezdhetsz. Csak az albi ára a környéken 180 / hó plusz 60 rezsi a magas közösköltség miatt.

De ezek konkrétumok. Nem bullshit, amit itt egyesek nyögnek lenézve a másikat.

Jövőkép : nem azonos a társadalmi elvárásokkal.

Nekem a nyelv tudás mesteribb szintre emelés is a céljaim részét képezik. Most kezdtem egy tanfolyamot halafóknak és nemsokára vizsgázom és megyek következő szintre. Van miért tanulni. És az nem a magyar állam két szép plakátja (a CSOK meg a Migráncs).

Nincs, 20 évesen sem volt, most 28 évesen sincs. Nem tudom miért születtem és mit akarok csinálni.

Szeretnék jól keresni, szeretnék egy barátnőt, vele összeköltözni és lehet, éppen változik az álláspontom, talán még gyereket is szeretnék, pedig korábban írtóztam a gondolattól. Viszont nagyon béna vagyok az ismerkedésben, így a 28 év egy tartós barátság kialakításához nem volt elég, kapcsolatom pedig sosem volt. Jól pedig nem keresek, így egyedül elköltözni nincs értelme, mert a fizetésem több mint felét elvinné a lakás.

Kisebb céljaim vannak, nagyon ráfért a szobámra a festés, így kifestettem magam. Anyámék hetek óta tologatják a festőt a ház többi részéhez, aki még meg sem nézte miről lenne szó. Igazából nem is volt kedvem a festőhöz, meg a rengeteg pakoláshoz. Munka után csináltam, nem egyszerre, hanem falanként haladtam, így csak elhúztam mindent a faltól, gyakorlatilag nem hagyta el bútor a szobámat, nem volt akkora felfordulás, mintha mindent kipakoltunk volna. Egyedül nem is tudtam volna megcsinálni, ha ki kell pakolni mindent. A legutóbbi festéskor nem volt kedve a festőnek rendesen kijavítani azokat a hibákat, amiket mondtam, pedig akkor csak egyet kértem, minden mást ráhagytam. Én pedig most levertem a vakolatot, ahol le akart jönni vagy végig volt repedve, visszajavítottam, utána festettem csak. Nem lett profi munka, mert nem vagyok festő, de vállalható, ég és föld a különbség. Majd az idő eldönti, hogy az én javításom végigreped-e ott, ahol a festőé.

Szeretem a meleget, de amikor már nem tudok létezni a forró lakásban, akkor igazán jó lenne egy klíma, így idén már légkondival a szobámban vártam a nyarat. Le szeretném cserélni a 8 éves laptopom, ez még várat mágára és a 19 éves autóm sem fogom tudni egyhamar lecserélni.

Rosszul keresek, de ha nem is imádom, amit csinálok, legalább nem utálom és ez nekem sokat jelent. Hiába kerestem valhol kicsivel többet, ha pár nap után már a hely közelébe sem akartam menni.

Alapvetően csak a munka és az internet van számomra, a szórakozás és a barátok vagy bármi más szinte teljesen kimaradnak az életemből. Lehetne színesebben is élni, lehetne harcolni valamiért, de én csak nézem, mások hová eljutank, én pedig azt sem tudom, ki vagyok, végeredményben céltalanul élek. A jövő pedig sötét, mert ezen évek óta nem tudok változtatni és nem tudom, mit tehetnék, hogy változzon.