Zavarna, ha fülkés vonatban nem köszönne valaki akkor, amikor beül veletek egy fülkébe?

Mivel eleve illik megkérdezni, hogy szabad e a hely, ezért ehhez a köszönés is hozzátartozik. Ha meg már köszöntem, akkor nyilván el is köszönök a végén.

Szóval nem önmagában a köszönés hiánya zavarna (nem vagyok az utcán beszélgetni leállós típus idegenekkel), hanem az udvariatlanság, hogy szó nélkül jön be a "fülkémbe". (Értsd jól, nyilván nem helyre szól, de érted...)

Akitől szívesen várnám hogy köszönjön az nem teszi, mert a telefont nyomkodja, zenét hallgat, és mintha egy liftben lennénk csak vagyunk magunknak.

Emlékszem gyerekkoromban amikor nem autóval mentünk mondjuk a Balatonhoz, egy-egy unatkozó ember, társalgásba kezdett a szülőkkel, és úgy ment mindenki a maga útjára mintha ismerősök lennénk már régóta.

Ahogy előttem írta valaki, az zavarna hogy kérdés nélkül ül le. Az illetlenség ami zavarna.

Mondjuk én többször jártam úgy idősebb utasokkal, hogy köszöntem, kérdeztem hogy szabad e stb, hogy először csak pislogtak rám mert csodálkoztak hogy ismerem az alap illemet

Én szoktam köszönni, és valahol várom is (nem elvárom, csak jól esik).

Kicsit olyan "békével jöttem" érzést ad, hogy ha már bekerülsz tartósan valaki személyes terébe, akkor felveszed vele a "kontaktot", köszönsz, üdvözlöd.