"Ha választhattam volna, inkább nem születek meg. " Más is van ezzel így?

Amikor úgy óvodás korom végén hallottam azt a szót, hogy reinkarnáció, és anyukám elmesélte, hogy mit jelent, utána este azt álmodtam, hogy egy másik világban vagyok, és élénken tiltakozom az ellen, hogy nekem megint ide kelljen jönnöm. Emlékszem, hogy milyen érzés volt álmomban, porcikám se kívánta, tudtam, hogy akaratgyenge, szerencsétlen vagyok, és az egész szenvedés lesz. Emlékszem, meg voltam lepődve, hogy megint ez vár rám, mert azt hittem, mostmár vége lesz, és nem kell többet lejönnöm ide. Kértem őket, hogy ne kelljen, de azt "mondták", le kell jönnöm ehhez a két emberhez, mert szükségük van rám, és éreztem, hogy már úton is vagyok ide, aztán éreztem, hogy elmegy az öntudatom.

Az egész életemen végigköszön ez az érzés, és az az önkép, amit a másik világban gondoltam magamról. Igazából pár éve elkezdtem megváltozni, máshogy látni magamat, máshogyan gondolkodni magamról, erősebbnek érzem magamat, de még mindig nem vittem semmire, és ha választhatnék, nem lennék itt. Nincs különösebb bajom, nem tudnám megölni magam, de nem vágyom arra, hogy itt legyek. Sokszor eszembe jut ez az álom, olyan valóságos volt.

Ez után az álom után nemsokkal, volt egy olyan álmom, hogy egy alagúton megyek a fény felé. A végén egy idős férfi várt rám fekete zakóban, fehér ingben, nyakkendőben, és nagyon békés, barátságos volt, és nagy szeretettel beszélt hozzám. Azt mondta, nekem még nincs itt a helyem, és visszaküldött. Akkor felébredtem, és észrevettem, hogy hason fekve alszom, és a fejem a párnában volt, és éreztem, hogy újra kapok levegőt.

Én 26 éves vagyok. Nem akarok meghalni, hisz ha már itt vagyok végigcsinálom, de szinte mióta az eszemet tudom azt érzem, hogy jobb lett volna nem megszületni. Legtöbbször csak kapálózunk ahogy írtad és ha végül el is érünk valamit annak a halálunkkal számunkra vége. Vannak és voltak boldog pillanataim, de sokkal több volt a rossz, bizonytalan élethelyzet. Ráadásul ott van a döntések sorozata. Előre nem tudod, hogy egy döntés jó lesz-e vagy sem, majd később rájössz hogy talán nem épp a legjobb volt. Végül visszagondolva ott van az, hogyha másképp döntöttél volna, akkor vajon most ennél jobb vagy esetleg még rosszabb lenne.

Szóval az egész élet egy nagy bizonytalanság ahol ha nem születtél nagyon jó helyre (pénz ÉS szeretet) nagyon nehéz előre lépkedni mind karrierben, mind magánéletben, de legalább van célod amit talán sosem tudsz megvalósítani. Ugyanakkor szerintem aki az említett jó helyre született az sem lehet teljesen boldog, hiszen gyakorlatilag megvan mindene, így csak nehezen tud magának célokat találni, melyeket meg akar valósítani, így ezeknek az embereknek a nagyrészt értlemetlen életet él, hisz az élvezetek is egy idő után unalmassá válnak. Persze egy rossz döntéssel ők is elveszíthetnek mindent és akkor ugyanott vannak mint mi, átlagemberek.

Az igazat megvallva engem sem nyugtat az, hogy másoknak még rosszabb, hisz ugyanúgy rossz csak épp a maga mércéjével.

Én éppen ezek miatt nem is szeretnék majd gyereket, mert nem akarom hogy ő is belekerüljön ebbe a "lehetetlen küldetésbe". Másrészt pedig amivé a fent leírtak teszik a legtöbb embert, azaz ez a romlott társadalom senkinek sem jó.