Voltatok már olyan szinten idegesek valamin, hogy?

Én ha nagyon ideges vagyok, a falat ütöm. Már meg se fájdul.

Én sosem csapkodok és nem is ordítok ha ideges vagyok. Ellenben van az a düh-szint, amikor rám jön a sírás. Egyébként szomorúság miatt nem szoktam sírni, csak ha felhúznak. A felhúzás ilyen esetben az a típusú, amikor random neked esnek, te próbálod mondani az érveidet de beleordítanak és nem engedik hogy megvédd magad. A tehetetlen düh, amikor legszívesebben tíz körömmel esnék az illető torkának, de mivel az agyam tudja hogy ezt nem tehetem meg, ehelyett sírással reagál.

Igen. És utálom, mert nem az jön le belőle, hogy felcsesztek, hanem h gyenge vagyok meg érzelgős.

Amikor nem hagyják hogy megvédjem magam egy vitában és nagyon dühös leszek nálam is előfordul hogy elsírom magam.

Nem voltam. Sírni érzelmi megingás miatt szoktam, de ha dühös vagyok, nem fojtom el. Káromkodom, ha tehetem akkor odaverek egyet-kettőt, ha meg már nagyon nem bírom cérnával akkor igyekszem akkorát ütni hogy fájjon. Addig is a fájdalomra koncentrálok és nem a haragomra. De ha még ezt a szintet is túllövik az ingerek, akkor hirtelen jön a váltás és egyszerűen elengedem. Szó szerint ledobja az agyam a szíjat, és nem vagyok hajlandó többet idegesnek lenni miatta. Ott hagyom a bánatba az egészet, vagy csinálom tovább a dolgom. Ez utóbbit a munkahelyemen heti egyszer legalább elérik, szóval van benne rutinom.