Ez mennyire számít hazugságnak? Mondjam el az igazat? Ha ti lennétek a férfi helyében, haragudnátok rám?
Tegnap egy esküvőn megismerkedtem egy fiatal férfivel. Egyből szimpatikus volt, kicsit szomorkásnak tűnt, de jó kisugárzása volt, a női megérzésem (:D) erősen azt súgta, hogy jó ember, és úgy tűnik, tényleg az. Visszafogott, szerény, intelligens, kedves, jóképű, hatalmas szíve van. Egyszerű, normális munkája van. Szóval tegnap szóba elegyedtünk, sohasem láttuk egymást azelőtt, és ahogy szóba került, hogy én ki vagyok, azaz honnan ismerem az ifjú párt, azt mondtam neki, hogy a menyasszony egyik kolléganőjének a lánya vagyok. Ez majdnem igaz, de anya a menyasszonynak nem kolléganője, hanem a főnöke (a menyasszony anya vállakozásának egyik alkalmazottja). Én csak nem akartam, hogy ő leírjon az elején, azt gondolva, hogy ilyen elkényeztetett tipikus gazdag lány vagyok (tényleg nem vagyok az, sok pénze van a szüleimnek, jó életünk, de nem vagyok tőle elszállva, és ők is két lábbal a földön járó, nagyon jó emberek, egyáltalán nem sznobok meg ilyesmi). Nekem sokkal fontosabbak az emberi értékek az anyagi helyzetnél, amibe persze az őszinteség is beletartozik, ami nekem most így nem sikerült :( Ráadásul volt még egy-két hasonló kaliberű (anyagi) dolog, amit egy kicsit elködösítettem, de azokban nem hazudtam. Nagyon jól éreztük magunkat, átbeszélgettük az egész estét és éjszakát, táncoltunk, sokat nevettünk, kicsit lelkiztünk, kiderült, sok-sok közös van bennünk. Annyira szimpatikus volt benne az is, hogy nem nyomult, éretten viselkedett, és az is hogy nem vitte túlzásba az alkoholt, mint pár más korabeli -főleg férfi- vendég. Búcsúzás előtt elérhetőséget cseréltünk és megbeszéltük, hogy találkozunk még. Én nemrég keltem, már egy kedves üzenet várt tőle.
Amúgy nem szoktam hazudozni és most nagyon bánt a lelkiismeretem :(
Ti hogy látjátok, ez mennyire fontos dolog? Kell tudnia? És ha igen, mikor mondjam el? Másik városban élünk, mondjam el most, minél előbb telefonon vagy üzenetben, vagy majd inkább személyesen? Lehet, hogy már jövő hétvégén találkozunk. Csak attól is félek, hogy addig esetleg megtudja mástól. Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás? Nem akarom elrontani. Köszi hogy elolvastátok és segítetek, nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre.
válasza: válasza: válasza:Szerintem mindenképp személyesen mondd el neki. Azonnal tud reagálni, te is látod a testbeszédét.
Amúgy ez csak egy kis kegyes hazugság, nem olyan nagy dolog.
Egy esküvőn mindenki elegáns, és a lehető legjobban néz ki. Nem volt rajtam amúgy sem méregdrága ruha, sem méregdrága ékszerek. Sőt, a hétköznapokban sincs. Szeretek csinosan, divatosan öltözni, de a Gucci, LV, MK és társai nagyon távol állnak tőlem. Az egyszerű, nőies, letisztult darabokat szeretem, és többnyire fast fashion-ből öltözködöm...Nem szoktam a külsőségekkel felvágni, ahogy a szüleim sem.
Viszont pl. rengeteget utazunk/utazok, 18 éves korom óta saját autóm van, a házunk mellett egy lakásunk, ezek azok a dolgok, amikre azt írtam, kicsit elködösítettem őket, de nem hazudtam bennük.
Mint ahogy a kérdésben sem, kedves második hozzászóló, vajon miért is ebből indulsz ki?
Kinek mi a jómódú, ez relatív. Van ahol ketten élnek annyi pénzből, mint amennyiből mi négyen, hozzájuk képest pl.nem is vagyunk olyan jómódúak, és így tovább. Én nem kívánok többet, mint ami van, sőt...
Köszi egyébként a válaszokat, jöhetnek még! Most épp hazafelé tartunk, közben vele beszélgetek, már a jövő hétvégi találkozásról, csak ő sokszor dolgozik hetvégén :/ Nagyon megérintett engem, és remélem, minden rendben lesz. De ahogy most is beszélünk, egyre inkább afelé hajlok, hogy ez nem is olyan fontos dolog, hogy elmondjam, mielőtt magától szóba kerülne. Úgy mondanám, hogy nem az anyagi jólét az, ami meghatároz engem, ezért nem fontos. Nem akartam ezeket írni, csak kicsit felbosszantott a második hozzászóló, de van egészséggel kapcsolatos problémám, és néhány lelki problémám is, a szerelemben például eddig mindig is szerencsétlen voltam, vagyis az életem nem fenékig tejfel, a jólét ellenére sincs kifejezetten irigylésre méltó életem. Ezért sem szeretem, ha ez alapján ítélnek, volt már rá példa. Ezért nem akartam belemenni tegnap.
válasza:Egy ruha anyagának minőségét és szabását egy laikus átlagember többnyire észre sem veszi, kedves 66%-os...többnyire csak az, akinek szintén telik rá. De próbáld csak meg magadat ámítani azzal, hogy pl.egy asztalos (a kérdésben említett férfi nem asztalos, ez csak egy példa) megmondja a ruha anyagáról és szabásáról, hogy az pl.milyen árkategóriájú. Mint utaltam is rá, sem a ruhák, sem egyéb külsőségek nem az anyagi jólét fokmérői. Sajnálom, ha nálad igen.
Higgy, amit szeretnél, nyilván nem foglak győzködni. De elmondtam, hidegen hagynak ezek a dolgok. Direkt nem is úgy fogalmaztam, hogy “gazdag”, hanem hogy “jómódú”. Ez nem jelenti azt, hogy gyémántékszerekben és méregdrága designer ruhákban járkálok. Másra költjük a pénzt, mint mondtam. További jó áskálódást.
válasza: válasza:Amúgy nekem nem az lenne az elsö gondolatom, hogy az a tipikus "gazdag lány" vagy. Ez inkább viselkedésből leszűrhető.
Ha neked ez eszedbe jutott, akkor vagy fals kép alakult ki benned magadról vagy már mondták ezt neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!