Miért történnek meg velem ezek a változások? Mit tegyek?

Sziasztok! Egy kis segítségre lenne szükségem, lehet, hogy egy kicsit hosszúra fog sikeredni, bocsánatotokat kérem miatta!

Rögtön bele is vágok, felületes leszek, mert 1,5 évnyi eseményhullámot kellene leírjak, de nemigazán lenne túl időigényes, így kénytelen vagyok dióhéjban írni. Általános iskolában volt egy lány, akivel nagyon-nagyon jó kapcsolatban voltunk, mondhatom talán párkapcsolatnak is. Amikor Ő még nem lépett be az életembe, ésvagy míg Ő az életemben volt, addig teljesen volt jövőképem, és el tudtam magamat képzelni a jövőben, milyen jó lesz, családom lesz, édesapa leszek, ésatöbbi. Mindent megadtam neki, full odavoltam érte. Aztán, észrevételem nélkül elkezdett csak kihasználni, játszadozott velem, és én pedig csak kerestem Őt, hogy mi a problémája, miért nem ír vissza, miért nem veszi fel a telefont, miért nem találom Őt sehol, ésatöbbi. Imádtam fogni a kezét, ölelni Őt, puszilni, és nagyon jó, nyugtató érzés volt az, hogyha a közelemben volt, nem bírtam nélküle meglenni. Aztán.. igen, kiestem ebből a felhőből. Unokatestvére segítségével rájöttem, hogy már nem szeret, ő ezt nem mondta el, és állandóan kerestem őt. Ő közben már egy másik srácot keresett állandóan, csak hát, igen.. én erről nem tudtam. Nagyon rosszul esett, nem tudtam mit tenni, búskomor voltam állandóan, elveszve éreztem magam, koncentrációs- és memóriaproblémáim lettek, gondolkozásom és az ahhoz való készségem teljesen elveszett, a magyartanárom és édesanyám elküldött pszichológushoz, és úgy éreztem én is, hogy el kéne menjek, de olykor közben éreztem azt, hogy nem kell.. végül, közel 10 hónapig jártam hozzá, és még járnom is kéne, de időm hiányában sajnos nem tudok menni. Tíz hónapig voltam ebben a körben, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni, a napjaim abból álltak, hogy hol semleges hangulatom volt, hol rossz. Vannak még ma is, hogy összegyűlnek a problémáim, és fizikailag kárt teszek magamban. Ne tessék félreérteni, nem vagdosom magam. Helyette keményebb dolgokat ütök, vagy dörzsölöm a bőröm felületét.

Nem is ez a lényeg.. Inkább az, hogy ez a lány teljesen elvette minden jövőképem, nem tudom magamat elképzelni egyetlenegy kapcsolatban sem, elvesztettem a vágyamat affelé, hogy párt szerezzek magamnak, és szeressek valakit, párkapcsolati értelemben. Nem igénylem valamiért. Rosszul esik, hogyha megölelnek, pedig szeretném, hogy megöleljen valaki, és én is megölelhessek valakit. Most, középiskolában, a gólyatáborban volt egy lány (aki az osztálytársam lett), aki állandóan ölelgetett, és a kezemet fogta minden egyes túrán, a közelemben volt. Egyszerre jól esett, mert ott volt velem, de rosszul esett, mert a kezemet fogta, és ölelgetett. Kényelmetlen, és rossz érzéssel tölt mostmár el az, hogyha valaki fogja a kezemet.. vagy ha ölel, de azt szeretném is, és ez a legfrusztrálóbb.

Eddig egy lelkileg tökéletes, erős fiú voltam, de úgy érzem, hogy ez a lány mindent eddigi lelki tulajdonomat elvette. Minden apróságon, minden sértődésen, mindenen el tudom magam mostmár sírni, nagyon könnyen megbántódok, de nem mutatom ki ezt senkinek. Egy olyan ember vagyok, aki nem tud haragudni senkire, és bármikor számíthatnak rá. Nem vagyok egoista, de úgy gondolom, hogy egy nagyon jószívű ember vagyok. Senkinek sem tudnék ártani, és tényleg, szándékomban sem állna, mert azzal magamat is bántanám, és nekem esne rosszul, hogyha valakit megbántok. Csak hát, az is rosszul esik, ha engem bántanak meg. Mostmár.

Elég fiatal vagyok, a 16 éves koromat nemsokára betöltöm, de nem látok semmit az életemből, csak azt a célt tűztem ki magam elé, hogy leérettségizzek minél jobb eredményekkel, lediplomázzak, és egy boldog ember lehessek. Félreértés ne essék kérem, nem vagyok stréber, csak nem szeretném elrontani az életemet. Szoftver- és webfejlesztőnek tanulok.

Meghálálni ugyan nem tudnám sehogy sajnos, de elképesztően jól esne egy olyan válasz, amivel tudok valamit kezdeni, és kisegít. Bár, már csak egy sima válasz is írtózatosan jól esne. Köszönöm szépen! Sziasztok!