Van itt olyan, aki rájött, hogy alkoholistává tudna válni, így teljesen abbahagyta az ivást mielőtt ez megtörtént volna?

Hát azt nem mondanám, hogy a megfelelő időpontban hagytam abba, de abbahagytam mielőtt túl súlyos lett volna a helyzet. Érettségi előtt egy évvel kezdtem el kocsmákba járni és elég rendszeresen inni, ami folytatódott is egészen addig amíg le nem érettségiztem és el nem kezdtem az okj-s képzést. Addigra értem el arra a pontra, hogy ha nem volt alkohol a szervezetemben akkor remegett a kezem, anyagokhoz nem tudtam rendesen odatartani a tolómérőt, ferdén vágtam az anyagot, stb.

Akkor döntöttem úgy, hogy ez az a pont amikor az ivás visszatart az életben és ideje abbahagyni. Ez volt 6 éve, azóta csak születésnapokon, ünnepeken vagy nagyon ritkán házibuliban iszok de akkor se olyan irdatlan mennyiségben mint régen.

Ha akarnék, függő lennék, ha nem, akkor nem. Csak döntés kérdése, nem maga az alkoholé. Pl. mostanság egyre többször eszembe jut, hogy jó lenne mindennap eltompulni mert sok szharon megyek keresztül, de attól még nem teszem meg. Ugyanolyan ritkasággal fogyasztok alkoholt, mint ha nem lenne ez a gondolatom, és egyébként sem részegségik iszok. Tehát ha ebben a low állapotomban is innék egy pohár fröccsöt, mert szeretem az ízét, akkor sem nyúlnék a következő adaghoz.

Tehát semmit sem kell abbahagynom, erős az önuralmam és a tudatom hozzá, de azzal is tisztában vagyok, hogy elég nagy most a külső nyomás, hogy ahhoz forduljak. Ezért sem hátrálok meg, mert az az egyéni bukásom volna.

Ez az egy erényem van, bármit ehetek/ihatok/használhatok, akármikor abba tudom hagyni. Ezt úgy írom, hogy karnyújtásnyira vannak tőlem függőséget okozó cuccok.

A teljes elzárkózás egyébként gyenge jellemre, vagyis inkább akaratra utal. Félsz a kísértéstől, és az abból eredő gyengeség miatt kerülöd az ilyen szituációkat.