Milyen embernek tartod magad? Elégedett vagy magaddal/az életeddel?

Szerintem azzal senki nem fényezi magát, ha vannak tervei és elvárásai az életben és meg van elégedve azzal ahogy a saját útján halad..

Én elég zárkózott vagyok, csak a családi körben és kevés közeli ismerőssel tudom magam igazán elengedni, ezért sokan bunkónak, nagyképünek tartanak, mert nem ismernek közelről. Lustának tartom magam de egyben magasak az igényeim is, így igyekszem minél kevesebb munkával minél többre jutni, ami azt eredményezte hogy otthagytam a gyári robotmelót és vállalkozásba kezdtem pár éve. Sikeresnek érzem magam benne, már most is nagyon jól megy, de még van hova fejlődni. Barátnőm nincs, mindig nagyon nehezen találok a zárkózottság miatt, meg válogatós is vagyok. Nem a külsőségekre nézve magasak az elvárásaim, mert van önkritikám, nem vagyok egy matyóhimzés. Remélem majd összejön valami.

Visszahúzódó vagyok és nehéz eset. Sose keresek senkit, max ha engem keresnek. Persze ha épp valakivel vagyok, társalgok kedves vagyok és empatikus is, könnyen átérzem ha másnak szar és ahogy tudok segítek is. Viszont nagyon féltékeny és hisztis is vagyok ha már jobban ismert közegben vagyok és "kivillan" a rossz énem:D de ezen próbálok javítani, meg azon, hogy mindenen sírok, azon is ha rosszul néznek rám.

Az életemmel nem vagyok elégedett, még tanulok és nem úgy alakul ahogy eredetileg elképzeltem, de majd lesz belőlem valami. Nekem annyi a célom, hogy szűkösködés nélkül el tudjam majd tartani magam a közeljövőben, főleg ha neadjisten úgy adódna, hogy nem lesz senkim. Majd ha lesz egy végzettségem és munkám akkor azt mondom, hogy ok, elégedett vagyok.

A külsőmmel félig vagyok elégedett. Jó alakom van, csinos vagyok, így vannak elvárásaim is a másik nemet illetően, de nem kell tökéletesnek lenni, mivel én se vagyok az. Smink nélkül biztos nem mennék sehova....:D (pedig annyira nem vagyok ronda)

Én elég elfuserált gondolkozású embernek tartom magam. Egyrészt azt gondolom, hogy viszonylag intelligens vagyok, önállóan is elboldogulok az életben, megoldom a problémáimat. Sokszor, vagyis legtöbbször mindent máshogy látok, mint mások, vagy sokkal egyszerűbben, vagy éppen sokkal mélyebb gondolatok keletkeznek bennem adott témában, mint az átlagnak. Nem szeretek bájcsevegni és vigyorogni, ezért nem is nagyon megy. Sokan ezért ridegnek és beképzelt tuskónak tartanak, pedig nem vagyok az. Ezt egyébként nem élem meg problémának az életben. Én a lehetőségekhez képest mindig pozitívan állok a helyzethez, emberekhez, de nem viszem túlzásba a nyálcsorgatást. Nem szeretem a felszínességet, a szánalmas poénokat, pedig imádok nevetni.

Az életemmel alapvetően elégedett vagyok. Mindig van egy-két dolog, amiben úgy gondolom fejlődhetnék, vagy fejleszthetném az életemet, de összességében nem lehet panaszra okom. Mindenem megvan.