Más emberek miért különbek mindig, mint én?

Nem tetted túl magad rajta, és rosszak a következtetései. A "mindig" szóval baromi nagyot általánosítasz, ez is tükrözi a tévképzeteidet saját lehetőségeiddel kapcsolatban.

Akit fiatalon (vagy akár késöbb) bántalmazás ért, kevés védelmezést, szeretetet, személyét ért pozitív visszacsatolást kapott, nehezebb helyzetből indul neki az életnek. Sérült az önértékelése, azt vallja, hogy nem szerethető, nem bízik magában, ezáltal abban, hogy nagy sikereket érhetne el, ami önbeteljesítő jóslatként hat: nem vállal nagy kihívásokat, nem bővíti hathatósan a komfortzónáját. A bukást nem a fejlődés szükséges velejárójakénz tekinti, mely esetben épülhetne belőle, hanem kerüli a helyzeteket, ahol bukás lehet a kimenetel. Ha esetben "lebukna", kiderülnének a hiányosságai, és az ezzel újabb járó szégyent el akarja kerülni.

A párkapcsolati és szakmai nehézségek is eredhetnek ezekből. Aki magát se értékeli és nincs kellő önbizalma, az nem vonzó.

Tehát a jelenlegi állapot a viselkedésed következménye, nem megváltoztathatatlan tény.

Szóval ha változást akarsz, neked kellene megemberelned magad.

Alkalmatlan pszichológussal is tud találkozni az ember, ha szeretnél fejleszteni magadon és egyedül nem megy, kérj segítséget (ismét). Arra mindenképp szükség lesz, hogy tudd, hogy képes vagy változni, nincs bebetonozva, hogy te sose leszel "különb".

Az a legnagyobb probléma, hogy leginkább méshoz méred magad.

Mérd magad, a tegnapi, vagy a múltheti énedhez, és úgy próbálj fejlődni.

Másokhoz mérni magunk minden, de tényleg minden esetben visszás, ugyanis az emberek a magánéleti, és egyébb problémájukat nem komunikálják kifelé, így ezt te sem láthatod másokon, csak magadon, és ezért mindig is trányban éreznéd magad emiatt...

Amit másokon látsz, az csak egy idealizált kép róluk.

A múltadhoz hasonlítsd magad, és eképp fejlődj.