Csak én tartom elkeserítőnek, hogy a felnőtt emberek semmivel nem különbek, mint a taknyos óvodások?

Egykor volt egy utópisztikus elképzelésem a felnőtt létről. Egy olyan világ, ahol már egyenlőség van, mindenki megtalálja a saját helyét, nem piszkálja őt a másik és közösen oldanak meg minden fontos kérdést, mert mindenki rendes, intelligens és barátságos. Egy steril, felvilágosult, empatikus utópisztikus világ. Aztán rájöttem, hogy nem így van. Felnőttként is mások uralkodnak feletted. Csak nem az óvoda rossz gyereke hanem a politikus/cégvezető. Ugyanúgy elveszik a vagyonodat csak nem az erősebb agresszív óvodás a játékautódat hanem a bank a pénzedet, ha adósságod van. Ugyanúgy kirekesztenek ha nem vagy közéjük való. Csak míg óvodásként mondjuk a szemüveged miatt felnőttként pedig a külsőd és a végzettséged miatt. Ugyanúgy jellemzőek az áskálódások, infantilis beszólások, klikkesedések. Ugyanúgy jellemző az egoizmus és a fellengzős magatartás. Csak míg óvodásként amiatt, hogy kinek mennyivel jobb játéka meg temperája van, addig felnőttként amiatt, hogy kinek milyen autója van meg hova megy nyaralni. 25 vagyok, de már most elegem van mindenből. Lehet csak itt Magyarországon ilyen infantilisek, beképzeltek és rosszindulatúak az emberek vagy ez általános emberi jelenség?