Ki mit ért el 21 éves korára?

21 évesen otthon laktam, nem dolgoztam, nem volt diplomám, nem csináltam otthon sem sok dolgot, mondjuk sportoltam és volt egy nyamva

23 éves koromban különköltöztem, a második diplomám felénél jártam, diákként dolgoztam ahhoz képest baromi jó bérért, spanyol középszintre készültem, 2 nyelven tudtam nagyjából programozni és képes voltam tisztán tartani az otthonomat és főzni magamra. Miért? Mert motivált. Mert nem volt totál végeláthatatlan és kilátástalan a jövőm, mert volt egy kis birodalmam a szüleimnek hála, amit élvezni akartam, csinosítgatni, dolgozni azért, hogy legyen pénzem a saját életemre és nagyon-nagyon motivált voltam. Nagyot fordult a világ velem abban az egy évben. Egyszerűen valóra vált az álmom.

A 26 éves énem meg aztán bőven olyan, amit 21 évesen el sem tudtam képzelni álmodozás szintjén sem. Én alábecsültem magam nagyon. Sosem gondoltam volna, hogy lesz ilyen végzettségem, ilyen keresetem, hogy ilyen poziban dolgozgatok, hogy menyasszony leszek, hogy ilyen otthonom lesz, igaz, még csak hitelre... Semmi baj azzal, ha valaki nem egyenletesen fejlődik szerintem. Sokaknak kell egy löket, ami arra ösztönzi őket, hogy örömmel vegyék kezükbe a saját életüket és dolgozzanak meg érte, mert az az élet jó és alakul, nem pedig egy nagy nulla, amiből eljutni a kevésbé hajléktalan szintre (vagyis a nullára) nem végeláthatatlan szopás a fiatal éveid felemésztésével. Mert van, akit ez feltüzel, másokat (köztük engem is) viszont megbénítotz.

Két éve érettségiztem a matek kivételével ötösökkel, három tantárgyból (magyar, történelem, olasz) emelt szinten. Felvettek az aberdeen-i (Skócia) egyetemre. A városban bérlek egy lakást két másik egyetemista lánnyal. Mindhárman ugyanazon a szakon tanulunk.

19 évesen lett meg az angol C1-es nyelvvizsgám, majd pár hónappal később az olasz B2-es. Utóbbi könnyen ment, az angol mindig könnyen ment, az utóbbiba viszont elég sok kemény tanulás volt. Majd ha az olaszom is lesz olyan biztos és jó, mint a jelenlegi angolom, akkor mindenképp szeretnék egy harmadik nyelvet elkezdeni, ami jelen állás szerint vagy a holland, vagy az orosz lesz. Legalábbis ez a kettő vonz.

19 évesen meg lett a jogosítványom B kategóriára, saját autóm jelenleg nincs, nem is tartom ezt olyan sürgetőnek.

Hetente egyszer megyek úszni és egyszer lovagolni. Az előbbihez egy egyhavi bérletet veszek, míg a másikat az egyik lakótársam teszi lehetővé, ugyanis a szülei egy lovardát vezethetnek, ahol ingyen lovagolhatok, cserébe segítek az istállók rendben tartásában.

Szerda délutánonként egy helyi testvérpárnak adok magyar nyelvleckéket, egy óra átszámítva 2000 forint körül van, vagyis ennek a duplája, mert ugye ketten vannak.

Nincs állandó munkám egyetem mellett, alkalmi munkáim szoktak lenni, leginkább rendezvényeken szoktam segédkezni, valamint amikor az említett lovardában van valami esemény, a szülők szoktak fizetni a segítségemet (vendégek terelgetése, lovak felkészítése, elő és elpakolás). A szüleim havonta utalnak nekem egy bizonyos összeget, ennek legnagyobb része a rezsire megy el. Néha-néha szoktam rövidebb regényeket, novellákat angolról és olaszról magyarra fordítva, illetve olaszról angolra, ami szintén hoz pénzt, de messze nem csinálom elég gyakran, hogy önmagában elég legyen.

Jelenleg egy kb 20 fős stábbal (nagy részük csoporttársam) filmet forgatunk, amit szándékunk indítani a Sundance Fesztiválon, valamint jelenleg egy kiadóval tárgyalok egy regényen kiadásában.

Gyakran látogatok haza, általában évszakonként egyszer. Az egyetlen, amit problémaként szoktam néha megélni, hogy messze nem látom eleget a családomat és a barátaimat.

A barátimmal gyakran utazunk, egyrészt, mert több külföldi levelezőtársam is van, akik gyakorta meghívnak magukhoz, másrészt nincs igényünk nagy dolgokra, leginkább kempingezni szeretünk, vagy "road trip"-ekre menni.

21/L

Azért kíváncsi lennék mennyi igaz abból, amit egyesek leírnak itt, na mindegy.😁

Én nem nagyon tartok még sehol. Másodéves kommunikáció- és médiatudomány hallgató vagyok. Azt tanulom, amit szeretek. Otthon lakom egyelôre, Budapest közelében, de ha úgy adódik, jó lenne már elköltözni. Nyaranta szoktam csak dolgozni. Nem vagyok kétségveesve, mert hosszú éveken át tartó depresszió és szorongás után most kezdtem el igazán rátalálni önmagamra, vannak céljaim stb. Van két középfokú nyelvvizsgám (angol, német), az angolból megcsinálom lassan a felsôfokút is. Jogsim, saját autóm van. Pozitívan látom a dolgokat a jövôt illetôen, aztán majd meglátjuk mi lesz. Párkapcsolat-szerûm van, de stabilnak nem nevezhetô.

21/L