Miért értékelik túl az emberek a múlandó pillanatokat és a megszűnő lehetőségeket?

Kicsit hasonlítsd össze azzal a nézettel, hogy amikor mész valahova, egy távolabbi helyre, hosszabbnak érzed az odautat, mint a visszautat. Ez is talán hasonló ehhez.

A múlt elmúlt, de "szép"(?), mégha rossz is volt.

Az emberi élet is múlandó. 50 év múlva már nem biztos, hogy élsz. Minden egyes nappal közelebb vagyunk a halálhoz.

Például, egyszer voltál 18 éves. Az a pillanat soha nem fog visszajönni. Az ilyen apró dolgok sokkal fontosabb, mert ezeknek van vége, amit értékel az ember.

Ha halhatatlan lennél, mi lenne számodra az érték?

Amúgy objektíven nézve az adott dolog értéke nem attól függ, hogy limitált idejū lenne. Tehát téves feltételezésen alapszik a kérdés. Nem jelenthetō ki általánosan bármire, hogy a múlandósága által értékelik. Sōt, millió ellenpélda létezik rá, tehát nem igaz.

De ha egy konkrét példát ragadunk ki, egy valódi, természetes növényt, virágot többre értékelek, mint annak olcsó, mūanyag utánzatát, de ellenpéldaként is említhetném azt, hogy a virágról készült kifinomultabb mūvészi alkotást is, festményt, szobrot vagy fotógrafikus alkotást is többre értékelhetek, de számtalan értelmezés létezik.