Miért van az, hogy a látszólag félénk és csendes emberek többsége valójában besavanyodott suttyó, akivel nehéz kijönni?

Nem tudhatod,hogy kinek milyen az élete. Azt se tudhatod,hogy ki miért olyan amilyen.

Ezért nem kell(ene) elítélni senkit első látásra...

Mert szociális készségek tekintetében csökevényesek. Nem tudtak gyakorlatot szerezni társas relációban és többségük elkorcsosult, ezen pedig az sem segít, hogy emiatt komplexusaik vannak...

Most nem a szimplán introvertált vqgy aszociális emberekről beszélek, szerintem ők a saját köreikben azzal a kevés baráttal tök jó közösséget alkotnak és ha valamikor kapcsolatba kerülök velük, tök normálisak.

De komolyan, ami ezen az oldalon is megy a maradéktól, az botrány. Azon szurkolnak szerencsétlen nyomorékok, hogy milyen rossz most azoknak, akiknek volt társasági élete meg kárörvendenek, ha valaki nem találkozhat a barátaival. Okádék módon bemártanak embereket, akik a szomszédságukban otthon szórakoznak. Ki a tököm akarna szeretni ilyen pondrókat? Senki. És ez bántja őket, mert az introkkal ellentétben ők nagyon is szeretnének a társaság középpontjában lenni és nyalatni a seggüket másokkal, csak erre személyiségükből adódóan nem alkalmasak. Azért ilyen savanyúak.

Nincs erre "recept"

Van aki besavanyodott suttyó, van aki nem.

És nem mellesleg a kommunikáció kétoldalú dolog, nem mindenkivel ugyanúgy kommunikálunk.

Van olyan, hogy valakivel nagyon beszélgetnénk, de ő nem akar, ezért elkönyveljük besavanyodottnak. Én is kaptam már meg néhány illetőtől, hogy nem csodálja, hogy nincsenek barátaim, meg milyen besavanyodott vagyok, meg miegymás.

Holott csak szimplán nem akartam velük lógni, mert nem vonzott a társaságuk. És hiába nyaggat, hogy menjek vele ide meg oda, meg csináljuk ezt és azt, ha egyszerűen az adott illető jelenléte zavar.