Miért hittem hogyha lesz pénzem, akkor majd megteszek dolgokat amikre vágytam?

Évekig álmodoztam csórón, sokszor éhezve arról, hogy milyen életet fogok élni ha felküzdöm magamat. Azt képzeltem hogy majd veszek egy menő lakást, egy jó kabriót és a pénzemmel és drága cuccaimmal felszedem majd a csajokat. Ez éltetett.

Sokat tanultam, dolgoztam, telt az idő. 28 évesen van pénzem lakásra, van pénzem egy pár éves kabrióra, márkás ruhákra, tudnám hülyíteni az erre kapható csajokat. Viszont azon kaptam magam, hogy eszemben sincs ezeket megtenni! Akkor esett le, amikor beszégettem egy nagyon csinos de elég butácska lánnyal. Egy-két mondatot kellett volna csak hazudnom és meg lehetett volna, de nem tettem. Úgy éreztem nem való nekem ez a dolog, értelmetlen. Akkor jöttem rá, hogy amiért tanultam-dolgoztam, ami éltetett hogy milyen menő leszek, az nem érdekel már abszolút.

Lakás helyett is inkább egy házat tartok a jobb megoldásnak, autóban sincs sok értelme egy két személyes csomagtartó nélküli benzin zabálónak! Nőkben sem tudom elképzelni, hogy kamuból hallgatom a sminktrendeket meg hogy ki mit csinál az instán. Egyszerűen nincs kedvem ezekhez a dolgokhoz, pedig 15-20 évig alig vártam, hogy legyen végre pénzem.

Most nőhettem fel igazából? Kicsit fura ez mert ha nem lettek volna ezek a felszines céljaim akkor nem is jött volna össze semmi, így végülis hálás lehetek hogy úgy akartam élni. Mással is megtörtént ilyesmi? Vagy csak átmeneti lehet ez is?