Ezt írtam, most már több helyen: 'Undorodom tőletek.' Túlzás ez a megnyilvánulás majdnem minden témakörben?

Az a helyzet, hogy fb-n és leginkább itt még néhány éve sokszor írtam véleményt válaszként sok témakörben. De eg, idő után egyre gyomor forgatóbbá válta meddő vita, ugyanazon érvek ugyanagon emberektől mindegy miben millió variánsban elhangzanak és befogadni semmit sem hajlandó a többség.

Aztán ahogy hétköznapivá, mondhatni természetessé vált a lelketlenség, az érzéketlenség, a rasszizmus, a fanatizmus, vagy sznob pc-ség egyszerűen kiszálltam ebből.

Néha azonban beleolvasok a dolgokba. Néhány hete valami még mindig túl sok volt és kicsúszott. Beírtam, hogy undorodom tőletek. Meglepő volt, hogy senki sem reagált rá és a beszélgetés is megszűnt a kérdés alatt.

Máshol megint csak leírtam, és megint. Általában vagy nem vettek róla tudomást, vagy megszűnt alatta a beszélgetés.

De most mégis, ennyit tudok még mindig mondani, és egyszerű okaim vannak:

Érthetetlen és felháborító dolgok történnek nap mint nap, mindneki rettentő rémes a reflektorfényben, borzasztó dolgok történnek, mindenki látja, mégis mindneki hallgat. Kuss van. Nem történik semmi.

Vagy ha mégis, annyi hogy egyformán értenek egyet az emberek a lelketlenség körül, vagy egyformán sznobok stb. Semmi más. Gyűlölködést, átkozódást, vagy érzéketlenséget lehet csak látni, mégis nagy a béke. S közben el kell viselni sokunknak, hogy gyűlölnek, vsgy megvetnek azért mert vagyunk. Egy csomó dologban így van. Undorító, visszataszító tényleg.

De egyébként nem látok, nem hallok, nem tudok semmiről, nem érdekel senki nyomora, teszek mindenre. Élem az életemet, mintha mi sem történne, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, vsgy pláne akkor ha úgy is gondolom, hogy egyébként minden rendben van.

Szóval, elég kilátástalannak és ha elviselhető ha nem, borzasztónak látom a dolgokat, az otthonomban, ami eddig mégiscsak az otthonom volt, és ugyanakkor látom a tétlenséget, vagy a beletörődést, hallgatást, vagy a rosszabbat, az egyetértést, vagy szánalmas bohóckodást. Egyre kibírhatatlanabb helyen élünk.

Jelentettek talán már páran de akkor is csak annyit tudok mondani: Undorodom tőletek.