Mi olyan hihetetlen abban, ha valaki nem szeret olvasni?

Én nagyon szeretek olvasni pici elsős korom óta. Iskolásként rengeteget olvastam, munka mellett kevesebb időm van rá, de még mindig nagyon szeretek, angolul és magyarul egyaránt.

Azonban megértem, ha valaki nem szereti. A kötelező olvasmányok majdnem elvették a kedvemet. Nem a könyvek voltak rosszak, hanem a feldolgozás módja. Nem is beszéltünk arról, hogy mit olvastunk, mi történt és miért, csak kaptunk egy kérdéssort, amit otthon ki kellett töltenünk. Ezek a kérdések nem a történetről szóltak, hanem olyan hülyeségekre kellett válaszolni, mint pl. milyen színű volt xy szereplő pólója, mi volt az asztalon, amikor ez meg ez történt, csupa olyan dolog, amit olvasás közben amúgy nem szoktam figyelni, mert nem fontos. Össze-vissza kellett keresgélni a félmondatokat, amikre rákérdezett a tanár, mellette élvezhetetlen volt maga a könyv.

Vannak olyanok is, akiknek nehezen megy az olvasás. Nekem könnyű dolgom volt, már oviban is ki kibetűztem a szavakat, meg nagy nyomtatott betűkkel írni is tudtam (persze mindent egybe írtam, nem helyesen, meg az S és a Z betűt is folyton megfordítottam), de az öcsém pl. nagyon sokat szenvedett, mire megtanult olvasni, és az értő olvasása is katasztrófa volt. Megértem, hogy nem szereti a könyveket, számára nem élvezet, hanem kínzás.

Van olyan is, aki jól olvas, nincs ezzel gondja, de nem élvezi. Akkor meg miért olvasna? Épp elég dolgom van a munkahelyen meg otthon, ha van egy kis szabadidőm, akkor én sem olyan dologra pazarlom, amit nem szeretek.

Nem hihetetlen, inkább elkeserítő. Az olvasás gyűjtőfogalom. Azt értem, ha valaki azt mondja, nem szeret verseket olvasni, inkább regényeket. Vagy fordítva. Esetleg a francia irodalom helyett az oroszt részesíti előnyben, vagy a német a kedvence, vagy mit tudom én, angol detektívregényeket szeret... ez már ízlés, ezen nem vitatkozunk.

De, hogy olvasni mint tevékenység nem szeret? Ennek egy oka lehet, mégpedig az, hogy funkcionális analfabéta az illető, és nem TUD rendesen olvasni. És ez a szomorú, de sajnos egyre gyakoribb.

Nem hihetetlen. Én könyvmoly vagok, ami nálam 100+ könyvet (regényt és életrajzot) jelent évente, de van egy barátom, akinek nagyon nehezére esik az olvasás, lassan olvas, egy feliratos filmet nem tud megnézni, mert nem tud olyan gyorsan olvasni, szóval megértem ezt is. Vagy olyat is tudok, aki rosszul lát lámpafénynél, ő sem élvezi az olvasást annyira.

Előző, ezért nem szabad lenézni, mert nem tudhatod, miért nem szeret olvasni. A barátom diszlexiás, ha sokat kell olvasnia, megfájdul a feje, pedig vannak könyvei, és olvassa is őket, csak nem olyan mértéktelenül, mint én.

Szóval nem mindenki azért nem szeret olvasni, mert unalmasnak tartja.