Olvasottnak neveznétek egy olyan embert, aki nagyon sokat olvas, de nem éppen a legnagyobb irodalmi alkotásokat?

Én igen. Nem csak a műveltségről szól a dolog, hanem arról, hogy bővül a szókincsed, te magad is jobban tudsz irni, fogalmazni, es a fantaziád is élénkebb lesz.

Én szeretem a szépirodalmat, meg is volt minden, ami a klasszikus műveltséghez kell de mostanra inkább csak fantasyt és sci-fit is olvasok.

Azért baj, ha sokat magyarázott, mert igazából egyáltalán nem számít (egy-két kivételtől eltekintve), hogy a költő mit akart mondani. Az számít, amit te (a történelmi-társadalmi háttértudásodra és élettapasztalatodra alapozva) megfogsz belőle, amikor elolvasod. (Az a fajta magyarázó mód pedig, ahogy az iskolákban tálalják, hogy a 4. versszak 3. sorának utolsó szavával... stb. teljesen hazavágja a versolvasás lényegét!) Ezzel nemhogy közelebb hoznák, sokkal inkább elidegenítik a költészetet a fiataloktól.

Amúgy én kb. 20 éve jártam gimibe, hát nem 5-6 verset tanultunk pl. József Attilától! - Amúgy József Attilát speciel én sem szeretem. Nincs különösebb oka. Az olvasott versei és az alapján, amit olvastam az életéről, nem tudok azonosulni vele, és a kifejezésmódja sem ragad magával, ennyi.

(1-es voltam)

Én az olvasott kifejezést nem használnám ilyen esetben. Nálam az olvasott az olyan embert jelent, aki a szépirodalommal is képben van, és kb. bármilyen író feljön egy beszélgetésben, ahhoz hozzá tud szólni. De egyben jelent egyfajta általános tájékozottságot is, mint amiről a 4-es ír. Vannak ilyen minden témához és íróhoz érdemlegesen hozzászólni tudó emberek, pl. az egyik nagyapám ilyen volt.

Én is sokat olvasok, szépirodalmat is, de nem nevezném magam olvasottnak, mert sok klasszikust még nem olvastam, és sok témában érzem magam félműveltnek.