A két anyanyelvű gyerekek miért szólalnak meg nehezen az egyik nyelven?

Több két anyanyelvű gyereket is megismertem az évek során, de annak idején óvodás és iskolás társaim is voltak akiknek az egyik szülő más nemzetiségű volt és "elvileg" beszéltek még egy nyelven.

Az a tapasztalatom, hogy valamiért nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem hajlandók megszólalni - itt a magyart vegyük alapul - a másik nyelven, legyen az francia, szerb, vagy akármi. Az iskolában a két anyanyelvű társunk másik nyelve a francia volt, de bármennyit kértük soha nem mondott semmit franciául, később nyolcadikban kezdett csak el válaszolni, ha kérdeztük, hogy hogyan van ez meg az. A középiskolában arab osztálytársam volt, aki szintén elvileg beszélt arabul, de nem nagyon mondott soha semmit nekünk, csak ha tanár kérte rá.

Most szerb második anyanyelvű gyerekeket ismerek, és bármelyiket kérdezem vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen nyögnek ki egy-egy szót de leginkább azt mondják, hogy ők nem tudnak úgy (pedig szerb anyanyelvi óvodába is járnak).

Mi lehet ennek az oka? Miért csak a magyart hajlandók használni? Értem én, hogy nem cirkuszi majmok, hogy produkálják magukat a többieknek, de bizonyos korban már érthető a másik kíváncsisága, és egy plusz nyelv az menő, nem pedig szégyellni való.