Mire jó az álszent gyász?

Volt egy nem túl jófej nagybátyám. 3.5 éve halt meg, a lánya akkor volt 23 éves a felesége kb 50.

Fukar volt, soha nem engedett semmit nekik, egy fodrászt, egy körmöst, egy új ruhát, egy mozit, egy éttermet abszolút semmit és a halála után mint elmondták sokszor meg is verte őket. Ezt előtte nem tudtuk, nem volt túl közeli a viszony, max ünnepekkor találkoztunk velük, de az unokatesóm pl soha két szót nem szólt hozzám soha ha ott voltunk vagy ők nálunk pedig egyidősek vagyunk. Amióta viszont meghalt, anya és lánya is kivirultak, lehet jókat beszélgetni velük, adnak a külsejükre, eljárkálnak ide-oda, szabadok lettek.

A facebookon mégis olyan fájdalomtusát játszanak már 3.5 éve ami már akkor is nevetséges lenne ha valóban olyan embert veszít el az ember aki a mindene. Minden egyes napra jut egy apás-férjes vers-gyászos kép vagy ilyesmi.

Ez mire jó?

Addig oké, hogy a rosszabb embereket is szeretik, és mindenki máshogy gyászol, de ők gyakorlatilag kivirultak, és 3.5 éve folyamatosan nyomatni ezt szerintem már túlzás.

Ez önsajnáltatás? Vagy bűntudat amiért igaziból sokkal jobb nélküle? Vagy mi a fene?

Én is veszítettem el igazi szerettemet, aki után még 10 év elteltével is kicsordul a könnyem, de annyit nem írtam ki a fb-ra, hogy ég veled...