Hogyan küzdjem le az érintésektől való irtózást?

Egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy valaki hozzám érjen, megöleljen vagy ilyesmi. Ráadásul azt vettem észre, hogy minél közelebbi személyről van szó, annál rosszabbul érint ez a fizikai kontaktus dolog, főleg ha van mögötte bármilyen személyes, érzelmi dolog. Igazából legkevésbé talán az visel meg, amikor a buszon vagyok a tömegben, és nem lehet kerülni az olyan mintha egy konzervben lennék érzést, de az nem érint annyira rosszul, mivel nem személyes, csak muszáj, mert nincs más. Ott max kellemetlenül érzem magam, de nem vagyok rosszul a gondolattól.

Igazából azóta vagyok ilyen, amióta márciusban bejött a digitális oktatás. Azelőtt sem voltam valaki szociális lény, koli ellenére sem, de akkor még jó érzés volt egy ritkán előforduló baráti ölelés, most meg már a puszta gondolattól rosszul vagyok, hevesebben ver a szívem, lever a víz. Pedig tökre nem a járvány miatti félelem okozza ezt nálam. Ez az érintésektől való tartózkodás általános iskolás koromban is ezen a szinten volt jelen, de középiskolában elmúlt, a digitális oktatás utánra meg visszajött.

Mi okozta nálam ezt a változást? Egyáltalán hogy küzdjem le?