Miért esik nehezemre kimondani azt hogy "szereltek"?

Én is ugyanígy vagyok vele. Inkább körbeírom 10 mondattal, minthogy kimondjam ezt az 1 szót. Egyszerre érzem elcsépeltnek és egyszerre érzem azt, hogy túlságosan nagy súlya van ennek a szónak, amivel csak úgy nem dobálózunk.

Hiába voltam vakulásig szerelmes a barátnőmbe, soha sem tudtam gátlások nélkül kimondani neki ezt a szót, ha kimondtam, csak "kényszerből" mondtam. Ettől függetlenül mindennél jobban szerettem és szerelmes voltam belé.

Családtagnak sem mondtam még sosem, attól függetlenül, hogy szeretem őket.

Szerintem félsz, hogy sebezhetővé válsz, ha ennyire kitárulkozol valakinek;

és ennyire beavatod a lelked mélyebb dolgaiba.

Valamint lehet még önbizalomhiány, félhetsz a csalódástól, és a visszautasítástól is.

Meg még talán akár attól is félhetsz,hogy elköteleződés,úgy értem, hogy te ezzel elköteleződnél a másik irányába, hogyha kimondanád,hogy szeretet;hogy bármi lenne, mégha nem is fűlik hozzá a fogad, de segítened kéne a másiknak, pl bajtársiasságból (pl valami nagyon sanyarú történeteket kibogozni, hogy pl valaki mesél neked valami nagyon szomorút, vagy pl hogy szivassatok meg egy harmadik embert, és úgy érzi, hogy ő számíthat rád, pedig neked nem kéne beavatkozni, belefolyni ebbe, de te már "elköteleződtél" iránta azáltal, hogy megmondtad neki, hogy szereted, hogy fontos ő neked) ,pedig a szeretet nem jár semmilyen kötelezettséggel. Abban nincsen pl elvárás, tehát ne érezz ilyet, hogy most már akkor tartozol neki, pl hogy hátad tartanád, ha kiprovokálná, hogy őt megüssék,és beugranál elé védeni, meg ilyesmi. Mármint, ez bizonyos fokig lehet jó, és értelmes, de nemtom, "saját kakiját mindenki maga ássa el"; de most nem tom, lehet,hogy nem jól írtam, remélem, jó. Remélem, nem írtam semmi butaságot, már késő van.