Hogyan tudnám rászánni magam, hogy megcsináljam az online leckéimet?
Kezdeném ott, hogy eleve utálom az iskolát is, és a tanulást is. Nincs semmi motivációm, nagyobb céljaim, csak úgy simán elmegy minden napom és kész.
Most a COVID-19 miatt távoktatáson vagyok, de már elegem van. Az iskolában is általában aludtam az órákon, vagy "vigyázva" telefonoztam, hogy ne vegye észre a tanár. De már a távoktatásból is elegem van! Amint nekikezdek, elkezdek ásítozni, majd elalszok az asztalon, amint befejezem, szinte azonnal visszakapom az energiám!
Már órák óta nekikezdhettem volna, de csak azzal próbálom felmenteni magam alóla, vagyis húzni az időt, hogy a Gyakori Kérdéseket olvasgatom... Egyszerűen nem tudok hozzákezdeni! Már a múltkor is elborult az agyam a nyomástól, miközben csináltam a leckét, hogy ököllel rávágtam az asztalra, majd felálltam a gép elől, és kimentem az udvarra, és összevissza mászkáltam, mint a mérgezett egér... Szóval menekülnék, de nem tudok hová.
Felkelni se volt kedvem, mert tudtam, hogy mi vár rám. Annyira rettegésben/idegességben tart az iskola és az engem egyáltalán nem érdeklő tananyagok (nem mintha érdekelne bármi is), hogy sokszor arra gondolok, hogy ezt a feszültséget valami fizikai munkával tudnám levezetni (bár lusta vagyok, de ilyenkor tényleg jól esne). Munka lenne is bőven itthon... De ha én mondjuk havat lapátolok kinn, attól még nem lesz kész a leckém. Bár a jegyeim nem érdekelnek annyira, egyedül az, hogy 1-esnél azért több legyen, hogy ne bukjak meg.
Mit csináljak? Komolyan, már elegem van ebből! Lehetséges valahogy rászánni erre magunkat? Úgy, hogy valaki könnyelmű, nincs motivációja, és semmi se érdekli?
17/F
válasza:Egy kicsit meg kell erőltetni magunkat! Csak egy picikét. Tényleg nincs semmilyen célod? Szeretsz eggyeltalán valamit csinálni, ami hasznos? Mit szeretnél dolgozni hátralévő életedben? Ha nem tudod, akkor szerintem találd ki, gondolkozz rajta sokat. Még van annyi időd.
Gondolj arra, hogy már nem kell sokat kibírnod. Egyszer az online oktatásnak is vége lesz, egyszer a giminek is. Mondjuk az már más kérdés, hogy utána jön a még nehezebb főiskola vagy egyetem, aztán a még nehezebb munka. De ez még odébb van.
Vagy nem tudsz valaminek szólni, hogy segítsen, hogy figyeljen, hogy tényleg arra koncentrálsz-e vagy másra.
Egyébként én is hasonlóan lusta vagyok, de az utóbbi időben el kezdett motiválni a tudat, hogy ha egy kis energiát belefektetnék a tanulásba, nagyon jó eredményeim is lehetnének, egyszóval tudok én többet is.
Saját magad előtt nem akarsz bizonyítani esetleg?
válasza:Ha nincs motivációd, semmi sem érdekel, ergo semmi célod nincs az életeddel, fejre is állhatsz, nem fog változni semmi. Kényszerítheted magad, hogy üld végig az órákat, hogy írd meg a leckét, de végeredményül ugyanolyan szarul fogod magad érezni, mint előtte, mert úgy gondolod majd, hogy teljesen felesleges dolgokkal szenvedsz látástól vakulásig.
Épp ezért azt tanácsolom, hogy gondold végig, mit szeretnél kezdeni az életeddel, milyen szakmában tudnád elképzelni magad, s ha bátrabb vagy, felvázolhatod magadnak, hogy mit akarsz megvalósítani mondjuk az elkövetkezendő 5-10 évben.
És nyugodtan elküldhetsz a búsba, de ameddig nem embereled meg magad, addig senki sem tud rajtad segíteni. Neked kell kezedbe venni a gyeplőt, mert az életedért csak és kizárólag te vagy a felelős.
Mint írtad, gyűlőlsz tanulni, és ezért nem is hibáztatlak, az oktatási rendszerünk annyit ér, mint döglött halnak a kölni. Azonban dögivel lehet válogatni olyan szakmák közül, melyek nem a lexikális tudás felhalmozására alapoznak, inkább gyakorlatias munkakörök; illetve te is írtad, hogy fizikai munkával szívesen levezetnéd a stresszt, így célszerűen fizikai, gyakorlatias szakmák között kéne keresgélni. Azt meg már neked kell eldöntened, hogy mihez van adottságod ÉS mit lenne kedved csinálni 40+ évig.
Mikor sikerült kiválasztani a számodra megfelelő szakmát, akkor mérlegelned kell, hogy mit kell hozzá teljesítened (például érettségi, nyelvtudás, jogosítvány stb.), hol lehet kitanulni, fizetős-e a képzés és piacképes-e, tehát, hogy megéri-e időt fektetni bele, reális esélyeid vannak-e rá, hogy el tudsz helyezkedni a szakmában. Ha úgy gondolod, hogy megéri kitanulni a kinézett szakmát, akkor hajrá, let's go, ha viszont úgy érzed, hogy á, nem lenne jó választás, akkor kutass más szakmák után. Előbb-utóbb rálelsz a számodra megfelelő foglalkozásra.
Persze, ezután lesznek bőven nehéz napjaid még, de ha célként lebeg a szemed előtt pl. a kiválasztott szakmád, könnyebben túllendülsz a holtpontokon, könnyebben feszítesz erőt annak érdekében, hogy a szakmád végre a kezedben lehessen.
Ezt pedig már csak félve jegyzem meg, de nem lehet, hogy a folytonos bezártság és az emberi kontakt hiánya miatt vagy ilyen lehangolt? Lehet érdemes lenne beszélned egy olyan emberrel a problémádról, akiben megbízol, illetve szakemberhez is fordulhatsz, ha úgy érzed, most túl nagy rajtad a nyomás és egyedül nem tudsz vele megbirkózni. Kitartást!
#1 sajnos tényleg nincs semmi célom... És hogy szeretek-e csinálni bármit, ami hasznos? Hát az a helyzet, hogy sajnos semmit se szeretek csinálni, max kényszerből csinálok bármit is. Már ha egyáltalán bírom.
"Saját magad előtt nem akarsz bizonyítani esetleg?" Nem, engem nem motivál az ilyesmi, mert önbizalom hiányos vagyok, és egyéb önértékelési gondjaim is vannak.
#2 igazad van abban, hogy a tanulás kényszerítve felesleges. Eddig is kényszerből csináltam, amíg bírtam, de igazából nem tanultam meg semmit, csak megcsináltam a leckéket tippelt válaszokkal, vagy jó volt, vagy nem. Hiába próbálok úgy tenni, mintha érdekelne, mert csak annyi, hogy meg van csinálva, de az nem biztos, hogy a dolgozatig/feleletig megmarad a fejemben.
"ameddig nem embereled meg magad, addig senki sem tud rajtad segíteni" sajnos ezt már régóta tudom. Párszor már voltam pszichológusnál, de aztán többet nem mentem, mert rájöttem, hogy ennek nincs semmi értelme, amíg magamon nem tudok segíteni (márpedig nem tudok), addig senki más nem fog tudni segíteni. Rengetegen játszottak már "műpszichológust", de senki se tudott hatni rám.
"Azt meg már neked kell eldöntened, hogy mihez van adottságod ÉS mit lenne kedved csinálni 40+ évig" úgy, hogy önértékelési gondjaim vannak, nem tartom lehetségesnek, és sok dolgot kipróbáltam már, gondolva, hogy milyen jó, aztán minden után elveszítem az érdeklődésem, volt, hogy elkezdtem zeneórára járni, csak mert nagyon megtetszett, majd fél évig bírtam, aztán kényszerbe ment át ez is, hogy "jaj már megint menni kell", és azt is abbahagytam. Ez a szakiskola, ahová járok, kezdetben szintén nagyon tetszett, de csak az első tanév, ezt is meguntam.
"nem lehet, hogy a folytonos bezártság és az emberi kontakt hiánya miatt vagy ilyen lehangolt?" de, ez nagyon is lehet, mert én az iskolán és néha a Tesco-n kívül máshová nem is nagyon mentem, szóval nekem a kijárási tilalom nem jelentett semmit, mert eleve nem nagyon tettem ki a lábam a házból már előtte sem. Barátaim meg nincsenek, mivel nincs normális érdeklődési köröm, így az osztálytársaimmal sincs sok közös témánk (nekik van egymással).
Valami oknál fogva nem akarok menni sehová, pedig sokszor unatkozok, és arra gondolok, hogy de jó lenne elmenni valahová, de mihelyst lehetőség adódna rá, már a világért se mennék el itthonról. Pedig már itthon lenni is utálok!
válasza:Már nem vagy tanköteles. Menj el dolgozni, a fizetésedből adj le anyádéknak egy méltányos összeget a szobádért, rezsire és az egyéb veled kapcsolatos kiadásaikra.
A maradékból fedezd a kiadásaidat, legjobb, ha az étkezésedet is abból állod. Szeptemberre talán szívesebben visszaülsz az iskolapadba, ha meg nem, hát dolgozol további 50 évet a nyugdíjig. Esetleg kiülsz a térre kéregetni.
Ez egy régebbi válaszom hasonló kérdésre, íme:
"Számolj vissza 10-től és ülj le pusztán öt percre tanulni. Komolyan. Kérded, mit érsz el ezzel, hisz 5 perc alatt két rövidebb feladatot sem lehet megoldani. A kulcs abban van, hogy a 10 másodperc rásarkalt arra, hogy felkelj és leülj az íróasztalod elé tanulni. És az 5 perc? 5 perc a világ leglustább emberének is van fölösben. Mikor írom, most van 21:50. 21:55-re már be is fejezted. 5 perc után felteheted magadnak a kérdést, hogy végignyomd a tanulást, hogy túllendülj rajta.
A kulcs abban van, hogy úgy veszed rá magad a tanulásra, hogy a tanulás során jól megszokott helyen ülsz a könyved és füzeted fölött, és nem sorozatnézés mámora közt.
Így sokkal könnyebb rávenni magadat sok mindenre.
"Szeretnék szotyit rágcsálni."
Versus
"Ha már anyám leküldött cigiért, akkor már beugrok a boltba is, veszek szotyit."
Bolond példa, de talán jól illusztrálja a lényeget. =)
Kíváncsian várom a fejleményedet, remélem segíthettem.
Sok szerencsét!"
Hogy ki milyen módszerrel motiválja magát az egyénfüggő. Ha Te ugyanebbe a kategóriába estél, mint én, miszerint alig tudod magadat rávenni dolgokra, akkor valószínűleg működni is fog ez is!
Remélem segíthettem.
Zoltán, 20
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!