Nagyon gáz, hogy ilyen vagyok?

Nem gáz. Szerintem normális, elnézve az emberi túlnépesedést.

Egyáltalán nem "gáz"...rengeteg állatot én is sokkal többre tartok, mint bizonyos embereket.

Alapvetően nincs veled gond, de arányt tévesztettél. Nem kell az állatokat túlszeretni, főleg nem az emberek rovására.

Egyátalán nem gáz

Ugyanígy vagyok én is ezzel, szóval nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. A nehéz sorsú emberekkel kapcsolatban mindig az jut eszembe, hogy biztosan ők is felelősek abban, hogy oda jutottak ahol vannak. Míg egy út szélére kitett állat nem tehet arról hogy oda került, ezért megsajnálom. Egyszer megláttam egy csontsovány, agyonázott kismacskát a járdán, csak vonszolta magát, menni alig tudott, mindig az oldalára dőlt. Becsöngettem az egyik házba, az idős néni azt mondta, hogy már napok óta ott van a macska, valaki kitette mert beteg. Hazavittem, tényleg beteg volt, genetikai rendellenessége volt, ami miatt örökre sánta maradt, de felneveltük szeretetben,az arcára volt írva a boldogsága és szép egészséges kiscicái lettek később. De az emberek iránt képtelen vagyok részvétet, sajnálatot érezni, telibe le$zarom mások nyomorát mert abból indulok ki hogy valószínűleg ők is ugyanígy lennének velem ha hasonlóan rossz helyzetben lennék. Vannak barátaim, régi kapcsolatok, de rajtuk kívül nem várok senkitől semmit. Igyekszem úgy alakítani az életem, hogy ne is legyek senkire rászorulva.

Egyetértek az ötödik válaszadóval!!! Én magam is rengeteg macskát hazahoztam anno, most is mentett cicám van. Ők egyedül nem tudnak boldogulni sehogy, ha nem mentjük meg őket, nagy valószínűséggel elpusztulnak,míg egy embernek azért jóval tágabbak a lehetőségei túlélés terén.

Pacsi, én is ilyen lettem.

Szerintem gáz. Tudom, le leszek pontozva, de akkor is gáznak tartom.