Van itt olyan, aki szintén utált iskolába járni?

Általánost nem annyira szerettem, mert ott volt néhány gyökér akik ok nélkül bántottak mindenkit, meg két gyerek is úgymond "elárult", barátok voltunk sokáig, aztán ellenem fordultak, az egyik mondjuk be is kattant később, késes ügye is volt meg minden szóval nem is bánom hogy megszakadt vele a kapcsolatom. Általános utolsó évéből egyedül a jó élmény az első szerelem, de abból meg semmi nem lett.

A gimit viszont az első perctől imádtam, ott mindenki jó fej volt, lett egy csomó haverom, normális volt az egész iskola közössége (négy év alatt egyszer nem volt verekedés vagy összeszart vécé vagy bármi ilyesmi, teljesen normális, értelmes emberek jártak oda), plusz tele volt jó csajjal és a tananyagot is bírtam, 1-2 tárgy kivételével szerettem is, szóval a gimi az 10/10 volt nekem, még úgy is hogy szopás volt 5-kor kelni 4 éven át és 40 km-t buszozni mire beértem. Az egyetlen dolog amit bánok hogy nem nyitottam a lányok felé pedig lehetett volna akár barátnőm is (volt több akinél lett volna esélyem de balfék voltam és gyáva nyúl és nem mentem oda mikor kellett volna).

Az egyetemen a közösséget ugyanúgy bírtam, rengeteg jó arc volt és az már rendesen felnőtt volt, mindenkivel kb. jóba voltam és végre a csajok felé is tudtam nyitni, de ott meg a tananyag súlya alatt roppantam össze, pánikbeteg lettem és ráment az életem gyakorlatilag, abba is maradt, nem tudtam elvégezni pedig egy évem lett volna már csak.

Szóval emiatt is a gimit sírom vissza leginkább, akkor még egészséges is voltam és imádtam az egészet apróságoktól eltekintve. A baj az volt hogy mindig kb. 4-5 évvel le voltam maradva úgymond szociálisan, főleg a csajokat illetően, akkorra jutottam el oda hogy tudjak ismerkedni mikor már késő volt, gimiben kellett volna de csak egyetemen kezdett el kibontakozni a dolog, akkor meg már nem maradt időm a betegségem miatt.