Van olyan köztetek, aki szeretne oltani de a környezete (esetleg a családja) nem nézi jó szemmel és ellenzi?

Én fordítva vagyok. Mindenki agitál az oltásra, de én nem akarom, mert tudom amit tudok. Mit teszek? Kitartok, és bízom benne, hogy nem nekem lesz igazam.

Valóban, inkább fordítva fordul elő.

Nálunk vegyesen kérték, nem kérték a közelebbi rokonságban. De minden rokonnal abban maradtunk, hogy mindenki elfogadja a másik egyéni döntését. Szerencsére ez nagyjából be is vált.

Én egy dolog miatt nem örülök. Egyértelműen sógornőmék dumálták rá anyósomat az oltásra, pedig a saját háziorvosunk neki nagyon nem ajánlotta (van oka). Na most anyósom velünk él (egy telek, külön ház, nagyon jó a viszonyunk), én és a nagyobbik lányom vagyunk általában itthon, van amikor csak én egyedül. Ha bármi gond adódik, kizárólag az én felelősségem és dolgom lesz, hogy ápoljam. Korábban is előfordult már, hogy dolgom volt és arra értem haza, hogy lázasan elesett a fürdőszobában, ki tudja mióta feküdt már ott a kövön. Mostanában mondjk nem járok el itthonról, de nem is tudok mellette lenni folyamatosan. Ha meg gond lesz és messze van a telefontól, még szólni sem tud. Szóval rohangálhatok egész nap majd. Sógornőék tipikusan a más f*szával verik a csalánt típusú emberek, mindenkit agitálnak az oltásra elég erőszakosan. Közben kb. mindegyikükön végigment a vírus, és úgy betegen, nagycsaládilag elmentek kirándulni, valami várakat megnézni, mert az egyik gyerek azt tanulja épp a suliban.

Vannak akik le akarnak beszélni róla, vannak akik rá akarnak beszélni. De úgy, hogy konkrétan nem hagynak békén. A magam részéről nem érzem sürgősnek az oltást,de ellene sem vagyok.