Hogyan győzzem le azt a belső képet magamról miszerint "nyomi" vagyok?

Ez a gondolkodás gyerekkoromban alakult ki. Mindig beszóltak a suliban a "menők", hogy milyen hülyeségeket beszélek, vagy ne mondjak ilyet, mert ez ciki. És otthon anyám elég kritizáló típus volt így egyszer azt mondta elég megalázóan, hogy "mindig gondolkodj mielőtt beszélsz, mert hülyeségeket mondasz". Ez annyira belém égett, hogy többet nem mertem megszólalni se és kialakult bennem végleg a kép, miszerint én nyomi vagyok, mert nyomi dolgokat mondok. Gyerekként évekig küzdöttem ezzel a büntető hanggal és igyekeztem én is olyanokat mondani, mint a menők. Sajnos a sulimban tényleg sokszor megaláztak ezzel a beszólással.

Nem is azon van a hangsúly, hogy "butaságot" mondok, hanem, hogy GÁZ dolgot. Értitek.

Fiatal felnőttként és középsuliba már nem kaptam ilyen beszólást és a feledés homályába merült ez a félelmem (de azért az első hetekbe munkahelyen is féltem ettől), de most megint beiratkoztam egy suliba és újra előjött a félelmem. Plusz ennek köszönhetően mindig rangsorolom a velem egykorúakat tudat alatt, hogy ő "nyomi", ő "menő", én "nyomi" vagyok és ez viszont nem múlik.

Mit tegyek? Ezerszer lebeszéltem magammal a dolgokat, de semmi :(