Ha valaki apróbb kellemetlenséget okoz neked, akkor te attól függően teszel vagy nem szemrehányást az illetőnek, hogy ő számodra mennyire szimpatikus?

Ha nem szándékos, és korrigál bocsánatkéréssel, akkor csak legyintek, semmi gond.

Ha szándékos, emellett tapló is, akkor rossz emberrel szórakozik...

Nem, az alapján teszek rá megjegyzést, hogy megéri-e nekem egyáltalán ezt szóvá tenni ill. hogy milyen ideg/érzelmiállapotban vagyok.

Nyilván, ha feszültebb vagyok eleve, akkor hajlamosabb vagyok felcsattani apró kellemetlenségeket is, máskor meg a komolyabbakat is egy mosollyal nyugtázom.

Alapvetően én nem szeretek és nem szeretnék olyan ember lenni, aki azon vitát nyit, hogy valaki véletlen nekem tolt egy kocsit vagy mittudomén, ez szerintem baromira nem egészséges, ha valaki minden apróságért szemrehányást tesz, így én igyekszem erre odafigyelni.

Nyilván az ember hibázik, bárki ronthatja el a pénztárnál a beütést vagy bárki rád léphet, szerintem ez nem indok arra, hogy a másikat leugassam.

Ha visoznt úgy érzem, hogy az adott helyzethez képest indokolatlanul hevesen és érzelmesen reagáltam, akkor mindig maga,ba nézek, hogy mi váltotta ki a heves reakciót, mit éreztem, és hogyan tudnék ezen a jövőben javítani, mert valljuk be, belekötni a másik emberbe valami apróság miatt nem egy pozitív vagy egészséges érzelmi állapot és bár a másik ember ügyetlenségét nem tudom irányítani, azt viszont tudom befolyásolni, hogy én ezekre hogyan reagálok.

És mint említettem, igen van, hogy néha bosszúsan reagálok, de egyre inkább igyekszem "rajtakapni" magam ilyenkor és leszokni róla, mert semmi hasznom nincs belőle, csak felidegesítem magam, és még mondjuk itthon is ezen forgok.

Erőt veszek magamon és mosolygok.

Érdekes mert régebben eléggé hevesen reagáltam, ma már nem érdekel de úgy anblokk az egész.