Altalában kik azok,akik felemelik a hangjukat?

Azok emelik fel akiknek van mitől tartani/félni, kevésbb türik a stresszt, hatalmi harcot játszanak stb.

Nem kell lesüllyedni a szintjükre, ettől vagy intelligensebb, csak megérted, meglátod, hogy mi az ami miatt kiborult, mi mozgatja, mi az ok.

Ezek játszmák, és a játszmákba nem kell beleállni, hanem meglátni felülről, mi motiválja.

Nem úgy kell nézni, hogy most ki nyer, ki veszit, hanem okos enged szamár szenved..az győz, ha már itt tartunk, aki előbb elengedi a másikat a dolgára, és nem áll bele a vitába, aki ott marad annak sokkal jobban fáj, hogy magára hagyták, mintha belemennél a játékába...

Nálam elég lassan szakad el a cérna, hihetetlen ideig tűrök, de ha bekerül az utolsó csepp a pohárba, akkor bizony felemelem a hangom és jön belőlem minden, ami a csövön kifér.

Ez kizárólag habitus kérdése, nincs rá egységes megítélés.

"hogyan lehet kezelni az ilyen embereket"

Higgadt maradsz, és nyugodtan, szándékosan halkan válaszolgatsz neki, tárgyilagos dolgokat. Tehát nem mész bele sem a veszekedésbe, sem az ordítozásba.

"Tehát nem mész bele sem a veszekedésbe, sem az ordítozásba."

A kérdésben nem volt szó ordítozásról.

És még én is fel szoktam emelni a hangomat, pedig angyali türelmem van, de amikor szépen elmondom háromszor, és hatástalan, nincs más választásom. Azt hiszik, ha kedvesen mondom, akkor nem gondolom komolyan. Aztán egyáltalán nem üvöltözve, de megemelt hangon elmondom negyedjére is, kicsit csípősebben. Érdekes módon ekkor mindenki felfogja és csinálja. Emiatt aztán megfordítanám a kérdést, miért kell mindaddig eljátszani a hülye értetlent, míg az ember meg nem emeli a hangját? Miért nem jó, ha szépen, kedvesen mondom?

Én is fel szoktam emelni, mikor valaki értetlen és hülye, mint a seggem és/vagy állandóan a szavamba vág. Ha szépen nem megy, akkor megy csúnyán.

Kedvencem, mikor egyetlen csúnya szó nélkül dünnyögve provokálnak, aztán mikor elküldöm az illetőt a repedt qrva anyjába, én vagyok a szemét.